Hypertext verzió
2019



Tartalomjegyzék

A család rövid története
A család erki zálogbirtokossága
Felhasznált irodalom
Rövidítések jegyzéke


A PAPÍRKIADÁS ADATAI

Lektorálta:
Dr. Jakab Réka
MNL VML, főlevéltáros

A mellékelt címerképet készítette:
Máthé Erika
2014

ISBN 978-615-5173-58-5

Kiadta:
Pytheas Kiadó
2015

Jelmagyarázat

– lenyíló lapszéli jegyzet

szöveg

– szövegbuborék

szöveg

– link eredeti forrásanyaghoz

Megjegyzés

A jegyzetek számozása nem követi a papírkiadásét.

A CSALÁD RÖVID TÖRTÉNETE

A szajoli Hegedüs család múltja még megyei szinten sem közismert. Az elődök a nemesség és a birtok megszerzését követően gyorsan a hanyatlás útjára léptek, jeles hivatalnok, pap vagy katona kevés került ki soraik közül.

A családtörténet ismertetése előtt érdemes szót ejteni a családi levéltárról, mivel hivatkozni fogok az iratokra, de esetükben közlevéltári jelzetek nem adhatók meg. Az öszszegyűjtött iratokat az ábécé betűit használva, jelzetekkel látták el, tartalmukról könyv formában bekötött, 1802-ben hitelesített másolat készült, amely az 1277 és 1778 közötti időszakot öleli fel, mintegy 60 oldalnyi terjedelemben. Az 1667 előtti iratok azonban nem közvetlenül a családdal, hanem – közvetve vagy közvetlenül – Szajollal, illetve annak határaival kapcsolatosak. Az eredeti iratok többsége 1997 tájékán rossz kezekbe került. Az értékesebbeket eladták, a kevésbé értékesek talán meg is semmisültek. A levéltár magántulajdonban lévő hiteles másolata hozzáférhető – megtekinthető a család internetes oldalának dokumentumtárában, a www.szajolihegedus.hu címen –, a hivatkozások és a vonatkozó jelzetekben megadott oldalszámok arra vonatkoznak.

Mint minden család esetében, az eredet itt is homályba vész. A Hegedüs család esetében a leghalványabb nyomok az 1500-as évekig vezetnek vissza. A Hegedüsök régi lakhelye a napjainkban Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a Tisza mellett elhelyezkedő – a család ritkán használt előnevét is adó – Szajol. Nyugati szomszédja Szolnok, amely kb. tíz km távolságra fekszik. Keleti szomszédja Törökszentmiklós, délről Kengyellel, dél-keletről Tiszatenyővel, északról, pedig Besenyszöggel és Tiszapüspökivel határos.

Az egyetlen szakirodalmi utalást a szajoli Hegedüsök eredetével kapcsolatban Kovacsóczy István, tiszapüspöki plébános 1869-ben megjelent könyvében találjuk, ahol az áll, hogy 1659-ben Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék közgyűlése Hegedüs János részére nemességét igazoló bizonyságlevelet adott ki.1 A bizonyságlevél ma nem áll rendelkezésre, csupán a vármegyének az említett évben, január 15-én megtartott közgyűlésének jegyzőkönyvében található meg a kiadásáról szóló bejegyzés,2 amely szerint a dévaványai lakhellyel rendelkező Hegedüs Jánosnak az azt megelőző nyáron, a törökök és a tatárok dúlása idején elveszett a nemeslevele. A nemesi bizonyságlevelet azt követően állították ki, hogy Dely Gergely szolgabíró eskü mellett tanúsította, hogy korábban maga látta az eredeti nemeslevelet és a Nyáry Zsigmondtól kapott jobbágyfelszabadító-levelet is. Dévaványa ma Békés megye északi részén található, Gyomaendrőd és Körösladány szomszédságában, a vizsgált időszakban azonban Szajolhoz hasonlóan, Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyékhez tartozott. Nyáry Zsigmondról tudni lehet, hogy Dévaványa földesura és a diósgyőri vár főkapitánya volt. Pénzügyi nehézségei következtében sok jobbágyának adott felszabadítólevelet, igencsak nagy pénzösszegek lefizetése után. Okkal feltételezhető, hogy Nyáry főkapitánysága alatt a dévaványai jobbágyok közül többen is a diósgyőri várban katonáskodtak, talán Hegedüs János is közöttük volt. A felszabadítottak később nemességért folyamodhattak, másokhoz hasonlóan ezt tette Hegedüs János is. Nincs információ a címeres nemeslevél megszerzésének pontos időpontjáról, de amennyiben Nyáry egykori jobbágyai nemességszerzésének idejét figyelembe veszszük, valamikor 1650 és 1658 közé tehető. Kovacsóczy a könyvében szó szerint közöl dokumentumokat a Hegedüsök kis levéltárából, és állítása szerint azokat eredetiben látta. Az erki Hegedüsöket is megemlíti, pedig a család ottani ága könyve írása előtt 130 évvel végleg visszaköltözött Szajolba. Kovacsóczy tehát első kézből való, vagyis közvetlenül a családtól kapott adatokkal rendelkezett a Hegedüsökről, így az eredetre utaló információját is megbízhatónak lehet elfogadni.

1 Kovacsóczy 1869, 44. p.
2 MNL HML IV–1/a/1 (Protocollum B) 65–66. p. (1659)

Az 1571-es török adóösszeírás dévaványai lakosként említi Hegedüs Györgyöt.3 1588-ban az egykori rétközi kerület tizedösszeírásában kérszigeti4 lakosként szerepel Hegedüs György.5 Egy 1636. június 11-én kelt feljegyzés a dévaványai jobbágyokról és szabadosokról megemlíti Hegedüs István féltelkes jobbágyot.6

3 Gaál 1978, 67. p. (A név kétszer szerepel a listán.)
4 Kérsziget ma Dévaványa része.
5 Benedek–Hajdű 2002, 25. p.
6 Benedek–Hajdű 2002, 56. p.

Arról nincs biztos információ, hogy az első Hegedüs hogyan került Szajolba. Talán az egyik szajoli birtokos családba való beházasodás lehet a magyarázat. A szajoli Fejér családról szóló szakirodalomban találni is arra vonatkozó utalást, hogy egyes birtokos családok ebben az időben ily módon szerezték szajoli földjüket,7 azonban a Hegedüsök hasonló földszerzéséről eddig iratok nem kerültek elő. A Hegedüs család ősei az 1600-as évek közepén jelennek meg a Szajollal kapcsolatos iratokban, két testvér, Hegedüs Demeter és János személyében.8 Demeter 1669-ben királyi birtokadományt kapott Szajolra, amely biztosította a nemesi jogállást egyenes ági leszármazottainak. János neve kimaradt az adománylevélből, de fia, Gergely 1701-ben címeres nemeslevelet nyert, így János utódainak nemessége is biztos alapokon nyugodott.9 A régi iratok hallgatnak arról, hogy a két előd mikor születhetett, és apjuk nevét sem említik. Az 1701-es nemeslevélben nem szerepelnek, így biztosra vehető, hogy akkor már nem éltek. A két testvér mielőtt megosztozott volna, közösen használta a család szajoli birtokrészét, valószínűsíthető, hogy örökölték azt. Demeter már az 1669-es birtokadomány előtt nemesként szerepel az iratokban, és János utódai is nemesként tűnnek fel az 1701-es nemeslevél elnyerése előtt. Úgy tűnik tehát, hogy a testvérek a birtokhoz hasonlóan a nemességet is örökölték. Arra gondolhatunk, hogy amennyiben a nemességszerző dévaványai Hegedüs János volt a szajoli Hegedüsök őse, ő lehetett az örökhagyó, ő lehetett a két testvér apja.

7 Komáromy–Pettkó 1900, 28. p.
8
A 79 éves Ökrös György 1745. január 22-én
felvett tanúvallomásából bizonyítékot nyerhetünk arra vonatkozóan, hogy Demeter és János testvérek voltak, szajoli birtokuk egy ideig osztatlan volt. (Lásd: Hegedüs-levéltár W jelzet, 40–41. p.)
9
Az 1701-es nemeslevélben az általában szokásos
sablonszöveg szerepel, nem régi nemesség megerősítéséről van szó. A szöveg szerint új adományozás történt és közrendű sorból való kiemelés. A nemeslevél kiváltására feltehetően azért volt szükség, mert az 1659 előtt elnyert nemeslevél elveszett, a pótlására kiadott nemesi bizonyságlevelet bizonyára nem találták elegendőnek.

A XVII. század közepén kb. 12–15 nemesi család lakott Szajolban, amelyeknek nemesi szabadságát gyakorta háborgatták más, befolyásos nemesi családok. Gyakran előfordult abban az időben, hogy közép- vagy nagybirtokos nemesek királyi vagy nádori adománylevelet kértek maguknak, a török hódoltság viszontagságos körülményeit kihasználva, egyes birtokokra, pl. azok gazdátlanságára hivatkozva. A Hegedüs-levéltár számos irata tanúskodik arról, hogy a szajoli nemeseknek többször is sikerült birtokukat megvédeniük az ily módon hatalmaskodók ellen. Azonban 1665. augusztus 10-én borfői Bory György, Diósy András, Wukovics Miklós és Mednyánszky Pál nádori adománylevelet kapott Szajol és Tiszapüspöki teljes falubirtokokra, valamint Istvánháza és Szentpéter pusztákra.10 Az ellentmondások dacára sor került a birtokba iktatásra, ezzel az említettek megszerezték Szajolt. A szajoli nemesek elkeseredésükben a falu elhagyását fontolgatták. Később úgy határoztak, hogy a szolnoki törököktől felvett kölcsön segítségével visszavásárolják a falut Bory Györgytől. Erről a szajoliaknak birtokostársuk, Kálmán Lukács elleni periratai szolgálnak információval.11 Kálmán ugyanis nem volt hajlandó a kölcsön törlesztésekor a rá eső rész kifizetésére. A Bory Györgygyel 1667. szeptember 15-én Füleken megkötött szerződés szerint a vételár 600 tallér volt,12 amelyről elmondható, hogy mintegy 17 kg ezüstből készült, és kb. 180 ökör árának felelt meg akkoriban. A jogi ügylet lezárásaként (vagyis azért, hogy a birtok hivatalosan is a vevők nevére kerüljön) I. Lipót király 1669. április 1-jén, Bécsben adománylevelet írt alá egész Szajol falubirtokra vonatkozóan, amelyben csupán négy nemes szerepelt: Fejér Mihály, Trombitás Mátyás, Török András és Hegedüs Demeter.

10 Hegedüs-levéltár F jelzet, 20–24. p.
11 Hegedüs-levéltár P, Q. R és S jelzet, 32–36. p.
12 Hegedüs-levéltár A jelzet, 11–13. p.

A későbbi időben a birtokadományozó-levélben szereplő Hegedüs Demeter testvérének, Jánosnak a fiai szükségesnek találták címeres nemeslevél megszerzését, amely nagymértékben megkönnyítette a nemesség későbbi igazolását. A címeres nemeslevél elnyeréséhez ún. címerkérő folyamodványt kellett a királyhoz címezni, latin nyelven megfogalmazva, alázatos formában, amelynek tartalmaznia kellett az igényelt címer megfestett képét. Elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a folyamodvány két királyi tanácsos ajánlását is tartalmazza. A Hegedüs család esetében Telekessy István egri püspök, a vármegye főispánja, továbbá Palugyay Gábor, a Királyi Kamara tanácsosa voltak az ajánlók. A királyi engedély rávezetését követően gróf Kollonich Lipót bíboros, esztergomi érsek mint kancellár ellenjegyezte az iratot. A folyamodvány másolatban megtalálható a Hegedüs-levéltárban,13 az eredeti irat a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába került14 egy antikváriumtól történt megvásárlás után, 1997-ben. A címeres nemeslevelet 1701. június 30-ai keltezéssel Bécsben adta ki I. Lipót király – a szöveg szerint – Hegedüs Gergelynek és általa testvéreinek, Péternek, Istvánnak, Jánosnak és Mihálynak, továbbá az említettek fiainak, Jánosnak, Antalnak és Mátyásnak. Az adományozott címer: kék pajzsban, arany koronában álló vértezett vitéz egyik kezében Ausztria, másik kezében Magyarország címerét tartja. Sisakdísz: a pajzsalak, aki kezeiben holdat szorít. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös.15 A címeres nemeslevél több szempontból is különleges. Nagyon ritka, hogy egy családi címerben országok címerei szerepelnek. A címer később Szajol község címerévé vált, idővel azonban Ausztria címerét újabb vágásokkal megváltoztatták. A napjainkban használt Szajol-címernek is ez a címer szolgáltatott alapot. További érdekesség, hogy a szokásoktól eltérően ún. kettős pecsét volt az oklevélen – az erre való utalást a szöveg is tartalmazza. Az évszázadok alatt a pecsét leesett és elveszett.16 A címeres nemeslevelet összehajtogatva tárolták, a függőpecsétet pedig becsúsztatták a hajtások közé, amely az oklevél hátoldalán jól kivehető kerek alakú elszíneződést okozott az idők folyamán. Az oklevél az elmúlt több mint háromszáz év során kismértékben károsodott, de olvasható. Nedvesség következtében apró penészfoltok jelentek meg rajta, továbbá a szöveg és a címer nyomot hagyott a szemben lévő részen. A címeres nemeslevél megszerzésének körülményeiről Palugyay Gábor keltezés nélküli leveléből értesülünk.17 Kiderül, hogy a Hegedüsök Somoskőy Ferencet bízták meg az ügy intézésével, ő pedig Palugyayhoz fordult segítségért. Palugyay a nemeslevél illetékét lealkudta a kancellárnál hatszáz forintról háromszázra, valamint pótolta a hiányzó ajánlást. A történeti hűség érdekében nem szabad elhallgatni, hogy Palugyay a segítségéért pénzjutalmat várt a Hegedüsöktől. A levélben egy különösen fontos információ is meglapul: a nemeslevélben felsorolt János és Mihály – akik a címerszerző Gergely testvéreiként szerepelnek – valójában csupán atyafiak. Az eredeti címerkérő folyamodványt megtekintve, kitűnik, hogy nevük később került rá az iratra, a kérelmezők közé. A Hegedüs-családfát megvizsgálva, rögtön felfedezhető, hogy a kérdéses két atyafi csakis a birtokadományt nyert Hegedüs Demeternek – Gergely nagybátyjának – a fiai lehettek. Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék közgyűlése előtt 1702. február 15-én hirdették ki a címeres nemeslevelet, ellentmondás nélkül.18

13 Hegedüs-levéltár Z jelzet, 48–49. p.
14 MNL OL R64, 2. tétel, No. 694.
15

16 Ez nem ritka dolog, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának külön gyűjteménye van leesett pecsétekből.
17 Hegedüs-levéltár N jelzet, 29–31. p.
18 MNL HML IV–1/a/11 (Protocollum M) 801. p.

A szajoli nemes családok birtokarányairól egy 1747. szeptember 15-én kelt osztálylevélből lehet adatokhoz jutni,19 amely szerint a Hegedüs családé volt Szajol fele. A Lajkóknak – mint leányági örökösöknek – a Trombitás család után jutott negyedrész, a Fejér család megkapta a falu nyolcadrészét. A Török családot nyolcadrész illette volna, de ennek felét eladták a Lajkóknak, így Szajol tizenhatod része jutott nekik.20

19 Hegedüs-levéltár Y jelzet, 43–48. p.
20
Az 1669-es királyi birtokadományozás során
nem rögzítettek birtokarányokat, így később a négy megadományozott nemes mindegyikét negyedrésznyi birtok illette Szajolban. Az utódok között 1747-ben rögzítet birtokarányok adásvételek, valamint pereskedések utáni kiegyezések során jöttek létre.

Szajol időközben szűk határok közé szorult. A szomszéd nagybirtokos Almásy család a szajoli földek jelentős részét elfoglalta, és a tiszatenyői uradalomhoz csatolta,21 aminek hosszú ellenségeskedés, pereskedés lett a folyománya.22 Továbbá a Tiszapüspöki felé eső határ is évszázadokig vita tárgyát képezte.23, 24 Az 1700-as évek végére már kezdett nagyon elaprózódni a Hegedüs család birtoka. Ez anyagi és erkölcsi téren sem volt jó útravaló; ily módon a család történetében hamar elérkezett a hanyatlás időszaka. 1788-ban a 321 holdnyi megművelt szajoli földek kb. felén osztozott a 26 ágra szakadt Hegedüs család.25 Az 1700-as évek közepétől állandósultak a sokszor nagy pénzösszegeket felemésztő pereskedések a Hegedüsök életében. A perek tárgya igen változatos. A birtokperek sora mellett találunk királyi rendelet áthágása pestisjárvány idején, hatalmaskodás, becsületsértés, szentségtörés, garázdaság és közkár okozása tárgyában indult pereket is. A fenti okok miatt megkezdődött a család elszegényedése. A hosszú ideig tartó hanyatlást jól jellemzi a következő Kovacsóczy-idézet: „ősi fészkét el nem hagyja; míg az ősi portára egy új ház ráfér, ráépíti azt, és az egy holdat is felosztja egymás közt a két örökös. Nagy ritkaság, hogy máshová menne az itteni nemes ivadék szolgálni, vagy másutt próbálná meg előmenetelét, szülőhelyéről ő azt tartja: itt élned, halnod kell!”.26 A család tagjai a későbbiekben is ragaszkodtak a megmaradt kis birtokrészükhöz, nem sokan találtak az egyre nehezebb körülmények közül kiutat. Az elszegényedett szajoli nemesek elsősorban a hatalmaskodásban, rendbontásokban, mulatozásokban, verekedésekben jeleskedtek. Tették mindezeket a nemesi jogok oltalma alatt, ebből következően sok esetben a megbüntetésük is elmaradt. A család tagjainak többsége a XIX. század második felében már nem tudta az elődökhöz hasonló módon fenntartani a kisnemesi életformát. A leszármazottak száma mai időnkben több százra becsülhető.

21
Az Almásy család 1700-ban nyert királyi
adománylevelet a Szajollal szomszédos Tiszatenyőre (lásd: Orosz 1906, 3. p., Almásy család). A szajoli földek elfoglalásának pontos idejét nem tudjuk, de a tiszatenyői birtokba való beiktatás jó alkalmat kínált, kihasználva, hogy ebben az időben Szajol lakatlan település volt. A Hegedüs család és a többi szajoli nemes Jászladányban lakott (lásd: Hegedüs-levéltár bb jelzet, 51. p.).
22
A Királyi Táblán 1837-ben ifjabb és idősebb
Hegedüs István indított pert a Hegedüs család nevében az Almásyak ellen Szajolnak a Tiszatenyő felé eső határának kiigazítása érdekében. A perirat igen rövid terjedelmű, hiányosnak tűnik, de annyi kiderül belőle, hogy a földek elfoglalása több lépésben történt (lásd: MNL OL O20 No. 76.). Lőrincz Gyuláné ebben az ügyben megemlít öt db peres iratot az 1894 és 1898 közötti időből az Almásy család ellen (lásd: Lőrincz 1960, 3. p.). A vitatott területeket csak az 1930-as évek elején csatolták vissza Szajolhoz (lásd: Botka és mások 1989, 661. p.), de azok továbbra is az Almásy család tulajdonában maradtak.
23 Benedek 2000, 80–87. p.
24 Hegedüs-levéltár cc jelzet, 52. p.
25 MNL HML IV–7/b/5 öí. 943 (1788)
26 Kovacsóczy 1869, 39. p.

A CSALÁD ERKI ZÁLOGBIRTOKOSSÁGA

A szajoli Hegedüsök ősei, az 1600-as évek közepén élt Demeter és János testvérek közül utóbbi leszármazottai, vagyis a címerszerző Gergely ága a XVIII. század első felében Erken is birtokos volt. Erk ma Heves megyében fekszik, Tarnaörs és Zaránk szomszédságában, Jászberénytől észak-keleti irányban, kb. 20 km távolságra. A birtok megszerzésének körülményeiről érdekes módon az annak elvesztése idején keletkezett iratokból kapunk információt, amelyeket később ismertetek. Elöljáróban ide kívánkozik, hogy Erket 1676-tól több lépcsőben a Baratnakyak és örököseik adták zálogba a Várkonyi, Nagy és Hegedüs családoknak. Az 1724-től vezetett erki római katolikus anyakönyvben 1737-ig sok bejegyzést találunk a Hegedüs családra vonatkozóan. A halotti anyakönyvben szerepel a címerszerző Hegedüs Gergely halálának bejegyzése 1730. január (a hónap nem egyértelmű) 13-án, amely a következőket tartalmazza: „13 obiit Gregorius Hegedüs omnibus sacramentis munitus annorum 80.” amely magyarul így hangzik: 13-án meghalt Hegedüs Gergely, minden szentség által megerősítvén (azaz miután felvette az utolsó kenetet), 80 éves korában. Az Erken lakók Szajollal kapcsolatos iratokban is feltűnnek, nem szakadtak el teljesen Szajoltól. Erre található példa a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárának egyik periratában, amelyben Hegedüs Gergely és István szerepel erki lakosként, 1722-ben.27 Az 1724-es nemesi vizsgálat idején Demeter és Mátyás Szajolban, Gergely és István Erken laktak.28 Mátyás is ehhez az ághoz tartozik – Gergely Péter nevű testvérének a fia –, de ő Szajolban lakott, így biztosítva ágának a régi lakhelyen való állandó jelenlétet.

27 MNL HML IV–9/d/3 No. 67 (1722). A per tárgya a Szajol és Tiszapüspöki közötti vitatott határ kijelölése.
28 Orosz 1906, 132. p., Hegedüs család

Erk birtokosai esetében a leányág is öröklési joggal bírt, ezért nem könnyű számba venni az idők folyamán az örökösöket. Ez nem is célja e munkának, de azért érdemes röviden felidézni, hogyan is került a birtok a már említett Baratnakyakhoz. A törökök kiűzését követően felállították a Neoaquistica Commissiót (Újszerzemény Bizottság), amelynek feladata volt a visszafoglalt területeken fekvő birtokok tulajdonjogainak vizsgálata. Ez ügyben Erk birtokosait 1726-ban idézték perbe.29 A per anyagához mellékelve van a Garamszentbenedeki Konvent 1698. április 29-én kiadott jelentőlevele az Erkre vonatkozó nádori adományozás utáni birtokba iktatásról Baratnaky Krisztina és Borbála (Baratnaky Ferenc és Mocháry Ilona leányai), valamint néhai Baratnaky István és néhai Baratnaky Anna (Károlyi Mihály házastársa) utódai részére (nincsenek név szerint felsorolva), a fiág mellett a leányág öröklését is megengedve, birtokarányokat nem említve. A beiktatási parancslevél szerint a kérelmezők Farkas Farkas özvegyének, az időközben elhalálozott Vidffy Borbálának 1637. szeptember 20-án kelt végrendeletét mutatták be, amely szerint Erket és a hozzá tartozó Győt (máshol: Gyó) a megnevezett Baratnakyak kapják meg. A Baratnakyak tehát a Vidffy család leányági leszármazottaiként jutottak Erk birtokába. Vidffy Lőrinc I. (Szapolyai) János királytól kapta adományba Erket.30 Baratnaky István Tibold Gáspár és Vidffy Judit leányát, Zsófiát vette feleségül. Az ő gyermekeik lehettek István, Zsigmond, Ferenc és Magdolna. Zsigmond leánya Anna, Ferenc leányai a már említett Krisztina és Borbála.

29 MNL OL O27 Fasc. 9 No. 398 (1726). A perjegyzőkönyvet nádasi Tersztyánszky János, mint személynöki ítélőmester írta alá.
30
LUKCSICS 1934, 70. p. Maga az adományozás
1526 (János király uralkodásának kezdete) és 1537 (Vidffy Lőrinc ekkor már nem élt) közé eshetett. Lukcsics közleménye Kinizsy Pál özvegye, Magyar Benigna egykori (eredetileg férjéről reámaradt) birtokainak a későbbi örökösök közötti felosztásával foglalkozik. Erk is ezek közé tartozott; az örökhagyónak a Vidffyekkel való esetleges családi kapcsolatára nem derül fény.

A Hegedüs család erki birtoka elvesztésének körülményeire vonatkozóan a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában, a Blaskovich család iratai között sikerült magánleveleket és szerződéseket találni. Ezeket ismertetni fogom, azok teljes szövegének közlése mellett. Megjegyzendő, hogy a Blaskovich-levéltárban lévő levelek némelyikéhez még megtalálható az eredeti, papírból hajtogatott boríték is, a címzett nevével. Az iratokat megszemlélve kitűnik, hogy utólagosan jegyzeteket vezettek fel a levelekre, rögzítve a címzettek neveit is, amelyeket általában maga a levél szövege nem tartalmaz.31

31
Az idézett forrásszövegekben található magyar
és latin rövidítéseket külön jelzés nélkül feloldottam. Az eredeti helyesírást és ékezethasználatot megtartottam, azzal a megjegyzéssel, hogy nagy kezdőbetűket csak mondatok elején, megszólítások és tulajdonnevek esetében használtam. A ma már nem közérthető – főként latin eredetű – kifejezések magyar megfelelőit az adott szóhoz kapcsolt szövegbuborékban adtam meg.

Tersztyánszky János levélben tájékoztatja Várkonyi Mátyást és Hegedüs Istvánt, hogy az általuk eddig zálogképpen birtokolt Erket, valamint a mellette lévő Agya vagy más néven Gyó nevű pusztát Ebeczky Éva (Baratnaky Anna leánya, Majthényi Márton házastársa) – ahogyan írja – „örökös jussal bocsátotta” neki. Továbbá tudatja, hogy a birtokokat a zálogból ki kívánja váltani, és bízik abban, hogy a címzettek nem szándékoznak majd perhez folyamodni. Kéri, hogy Pesten keressék fel őt a nekik járó pénz ügyében. Tersztyánszky Jánosról érdemes tudni, hogy 1730-ban Bars vármegye főjegyzője lett, ahol nevelőapja Majthényi Márton volt az alispán. Tersztyánszkyt 1743-ban egy oklevél Grassalkovich Antal személynök protonotáriusakéntfőjegyzőjeként említi. Pálffy János nádor 1746-ban kelt adománylevelében pedig királyi tanácsosként, aranysarkantyús vitézként és nádori protonotáriusként tűnik fel.32

32 Prokop 1976, 173. p.

Levél Tersztyánszky Jánostól Várkonyi Mátyásnak és Hegedüs Istvánnak. Pest, 1737. január 21.33 (Magyar nyelvű, eredeti fogalmazvány, pecsét nélkül.)

33 MNL JNSZML XIII–1, Fasc. 3, No. 265. (1737)

[A címzettek: Mathias Várkonyi, Stephanus Hegedüs]
Pest. 21. Januarii 737. Jó Akaró Uraimnak Kegyelmeteknek! Ajánlom köteles szolgálatomat; reménlem már is tuttára vagyon kegyelmeteknek, hogy Erk névü helységet, mellette lévö Gyó a' vagy Agya nevü pusztával egyűtt, tekintetes Ebeczky Eva aszonyom, Majthényi Mártony uramnak házas társa, ennékem eörökös jussaljoggal bocsátotta, kiket mivel hogy ekkoráigh kegyelmetek zálog képpen birta, és mostan azokat ki váltanom telyes szándékóm vagyon, valamint nem reménlem, hogy ez iránt kegyelmetekkel törvényes processusraperre fakadnom köllessék, úgy kegyelmeteket kötelessen kérem is, hogy magok pénzit liquidálnifelszámolni, és föl venni ne légyen terhére kegyelmeteknek, mely véget is, ha jó móddal, és attyafiságossan velem tractálnitárgyalni, s-végezni kéván kegyelmetek, igen akarnám, ha e' napokban, és mennél hamaráb ide Pestre bé jőnne hozzám kegyelmetek, bizonyosak lehetvén abban, hogy jó móddal többet velem vegezhet, mint ha törvényes processusraperre okot fogh adni kegyelmetek; a' kirül maga kegyelmetek bé jönni nem kéván, válaszszát el várom, és maradok kegyelmeteknek köteles szolgája Tersztyánszky János manu propriasaját kezűleg

A helyzetet bonyolította, hogy Tersztyánszkyhoz hasonlóan Blaskovics Józsefnek is szándékában állt a birtokok zálogból való kiváltása. A későbbiekben a két fél perben is állt egymással az ügy kapcsán; a perirat megtalálható a Blaskovich család levéltárában.34 Blaskovics felesége Dacsó Anna volt, aki a Baratnaky-leszármazott Ebeczky Évának előző házasságából született leánya. Amint az iratokból kitűnik, Erk és Gyó zálogba adása részenként, különböző időpontokban történt, nagyrészt a Baratnakyak, Ferenc, Anna, Magdolna és Borbála által, kisebb részben pedig a leányági örökösök által. Végül Blaskovics József egyezséget kötött a zálogbirtokosokkal Erk és Gyó kiváltásáról. Az irat felsorolja a birtokok részenkénti zálogba adásának időpontjait, de sajnálatosan pontosan a Hegedüs család esetében hiányzik a Baratnaky Borbálától történt zálogba vétel dátuma. Ezzel együtt az időpont feltehetően 1698 és 1710 közé esett.35 Megállapítható, hogy a 2120 rhénes (rajnai) forint értékű birtokokból 447 forintnyi rész illette a Hegedüs családot, amely kevéssel több, mint ötödrész.

34 MNL JNSZML XIII–1, Fasc. 3, No. 278. (1776)
35
A Blaskoviccsal kötött szerződésből tudható,
hogy a zálogba adáskor Baratnaky Borbála Szepessy Márton házastársa volt. Baratnaky Borbála 1698-ban még hajadon, amikor borfői Bory Gábor kiegyezik a Vidffyek leányági örököseivel (lásd: KUBINYI 1885, 66. p.). A Dózsa családnak II. Rákóczi Ferenchez intézett, 1706-ban kelt panaszlevelében Baratnaky Borbálát már Szepessy Márton házastársaként találjuk, és tudható, hogy időközben elhunyt édesapjától, Ferenctől már örökölt (lásd: DOBROSSY 2003, 178–179. p.).

Szerződés, amelyben Blaskovics József és Dacsó Anna kiváltja Erket és Gyót a zálogból a Várkonyi, Nagy és Hegedüs családoktól. Bátorfalu, 1737. május 2.36 (Magyar nyelvű, eredeti fogalmazvány, viaszpecsétekkel.)

36 MNL JNSZML XIII–1, Fasc. 3, No. 266 (1737). Az eredeti irat átiratban is szerepel a MNL JNSZML XIII–1, Fasc. 3, No. 278 (1776) jelzetű periratban.

Mi allabis subscribáltalulírott személyek, tudniaillik: Várkonyi Mihaly, Várkonyi Imre, úgyis mint Várkonyi Mátyás attyam uram plenipotentiariussateljes jogú képviselője, és Varkonyi Janos, nem kölemben Nagy János bátyám Nagy Istvany fejebenis, úgy Hegedűs János, és Hegedűs Istvány, úgy is mint attyam Hegedűs Istvanynak plenipontentiariussateljes jogú képviselője, tészünk tudományt ezen levelünk rendiben, adván ertéssire mindeneknek, kiket aláb irt dologh, most, vagy jővendőben illethetne; hogy tekintetes nemzetes és vitézlő Blaskovics Joseph uram, és az eő kegyelme hűtves társsa, tekintetes nemzetes Dacsó Anna asszony, néhai Baratnaky Annatúl származott tekintetes nemzetes Ebeczky Eva asszonynak leanya, és successoraörököse, Baratnaky famillia által nékűnk és eleinknek el zálogossitott nemes Heves varmegyében lévő Erk névő helységhet és Gej, Gyó avagy Agya névő pusztát régtül fogvást kivánván tűlünk kivaltani, minek előtte mármost pőrepörre, és haszontalan kőltségre léptűnk vólna eő kelegyelmekkel, tudván azt, hogy tituláltnevezett Dacsó Anna aszszony successorörökös légyen Baratnaky familiának és ezen joszághozis eő kegyelmeknek, úgy mint successoroknakörökösöknek oly egyenes és helyes jussajoga vólna, törvényessenis eő kegyelmétűl semi utal és módal megh nem tarthatnank, csak zalogossak lévén, ahoz képest leg elsőben is: mi Várkonyi familia, Baratnaky Ferencz és Inancsy Ebeczky Magdolna, de anno 1676.1676. évi die 5-ta5. napján Maiimájusnak emanáltkelt contractussávalszerződésével plenariehiánytalanul 1000. rhenesrajnai forintokat. Baratnaky Magdolna és Anna 1698. esztendőben majus havának 2-dik napján kőlt levelekvel, huszon őtt tallérokat, s-azon levélnek Mocsary Balás által dorsálisutólagos recognitiojavalelismervényével húsz tallérokat, néhai Dacso Péter és Ebeczky Eva asszony 1717. esztendőben emanáltkelt contractussávalszerződésével 152. rhénesrajnai forintokat, és ötven pénzt. Haz Caroly nemes Heves varmegye perceptoraadószedője jus armorumértfegyverváltságért le tett qvietantiajávalnyugtájával 64. rhenesrajnai forintokat. Majthény Martony uram in anno 1726.1726. évben die 12.12. napján Augustiaugusztusnak emanáltkelt qvietantiájávalnyugtájával 20. rehnesrajnai forintokat. Fejir Pataky Kata 1654. esztendőben kőlt testamentumavégrendelete szerint bizonyos curiátnemesi telket, Erken templomra 100 forintokban legálvánrendelvén Cseh András az irant 1697. esztendöben emanáltkelt recognitiojávalelismervényével, ugyan azon forintok 100. és igy in totoösszesen 1400. rhenesrajnai forintokat, és 83 1/2 pinzt. Azutan mi Nagy familia, Ebeczky Adam és Baratnaky Anna in anno 1697.1697. évben Gyöngyessen emanáltkelt contractussávalszerződésével 200. rhenesrajnai forintok. Auctionalitergyarapítólag ismét ottan fel vett 69. magyar forintokat, Majthéni Marton uram által egy lo arárúl 1734. esztendőben emanáltkelt levelével rhenesrajnai forintok 15. és ugy in totoösszesen rhenesrajnai forintok 272. denar 50. Utolyara pedigh mi Hegedüs familia Szepessi Martony, és Baratnaky Borbala contractussávalszerződésével 400 magyari forintokat, Dacso Péter és Ebeczky Eva asszony 1718. esztendőben kűlt cessionalissalengedményező, és auctionalisalgyarapító [megállapodással] 100. magyar forintokat és jus armorumrafegyverváltságra le tött 22. rehnesrajnai forintokat, recognitionálissávalelismervényével ugyan 22. forintokat. Majtheny Márton uram Győngyessen 1734. esztendőben bizonyos ló arárúl emanáltkelt levelivel 12. rehnesrajnai forintok in totoösszesen pedig 447. réhnessirajnai forintokat, mind harom részrűl penighlen mindenestűl 2120 réhnessirajnai forintokat 67 1/2 pinzt, id estazaz két ezer száz húsz réhnessirajnai forintokat, és hatvan hét s-fél pinzt liqvidálvánfelszámolván, nem csak ezen praespecificáltelőzetesen felsorolt integralisteljes capitalispénzbeli és auctionalisgyarapítólag inscribáltbeírt summakotösszegeket, és pinzűnket mai napon eő kegyelmék minden fogyatkozás nélkül plenariéhiánytalanul le tették, és kezűnkhez le olvasták, s-a szerint a hypothecátzálogot depuráltákmegszüntették ; de miis ezen liqvidáltfelszámolt pénzűnket eő kegyelmektűl minden fogyatkozás nélkűl föl vévén, azirant emanáltkelt zálogos contractualisszerződéses és auctionalisgyarapító levelűnket együtt, nevezet Erk névő, s-eddig általunk zalogban birt helységhet, és fölyeb emlitett pusztát, ugy mint eő kegyelmeknek sajatyát, és hyphotecatúlzálogtól depuráltmegszabadított őrőkét kezünkbűl ki eresztettűnk resignáltukarról lemondtunk, és remittáltukvisszaküldtük, seminémő justjogot, avagy akarmi modon in parte, vel in totorészben vagy egészben, formalandó praetensiótkövetelést, az iránt magunknak főnt nem hagyván többé, nevezet helységen és pusztán. Melyrül is attuk ezen remissionálisvisszaküldő, és qvietantionalisnyugtázó levelünket. Datum Batorfalu 2. Maiimájusnak anno 1737.1737. év Várkony Mihály manu propriasaját kezűleg [pecsét helye] Várkony János manu propriasaját kezűleg [pecsét helye] Várkony Imre, úgyis mint attyám uramnak Várkony Mattyásnak plenipotentiariusateljes jogú képviselője manu propriasaját kezűleg [pecsét helye] Hegedűs Istvany úgy is mint atyamuramnak plenipotentiariussateljes jogú képviselője manu propriasaját kezűleg [pecsét helye] Hegedus Janos saját keze kereszt vonasa x.37 Nagy Janos úgy mint báttyanak Nagy Istvannak plenipotentiariusateljes jogú képviselője saját keze kereszt vonasa x. Coram meelőttem Matthiae OzmiczOzmicz Mátyás), inclytusnemes comitatus HonthensisHont vármegye jurassoreesküdtje manu propriasaját kezűleg [pecsét helye] Coram meelőttem Joanne LaszkaryLászkáry János inclytusnemes comitatus HonthensisHont vármegye jurassoreesküdtje manu propriasaját kezűleg [pecsét helye]

37 A név után álló kereszt feltehetően Hegedüs János írástudatlanságát jelzi.

Különös érdekessége az iratnak, hogy a Hegedüs család viaszpecsétjén az 1701-es nemeslevél által adományozottól eltérő címer szerepel. Maga a címerpajzs ábrája teljességgel kivehetetlen, de tökéletesen látható, hogy a sisakdísz egy kivont kardot tartó könyöklő kar.

Ugyanazon a napon egy másik szerződést is kötöttek a felek, amely szerint a Várkonyi, Nagy és Hegedüs családok Blaskovics Józseftől és feleségétől 160 rhénes forintért következő Szent György napig (április 24.) bérbe veszik a birtokokat, így lesz elegendő idejük a gazdaságok elköltöztetésére. Az elköltözés után pedig bizonyos épületekért meghatározott összeg engedményezésére tarthatnak igényt a nevezett családok. Az engedményezett öszszeg a Hegedüsök esetében 83 rhénes forint és 33 1/3 dénár, amely pontosan száz magyar forintnak felelt meg.

Szerződés, amelyben Blaskovics József és Dacsó Anna, következő év április 24-éig bérbe adja Erket és Gyót a Várkonyi, Nagy és Hegedüs családoknak. Bátorfalu, 1737. május 2.38 (Magyar nyelvű, másolat, hitelesítés nélkül.)

38 MNL JNSZML XIII–1, Fasc. 3, No. 267 (1737)

Mi alab is subscribaltalulírott elsőben-is Blaskovics Joseph, és hitves tarsa Dacsó Anna Baratnaky Anna leannyának tekintetes nemzetes Ebeczky Eva aszszonynak leannya és nevezet Baratnaky familianak successoraörököse adgyuk tudtára mindeneknek, az kiknek illik, hogy mi noha nemes Heves varmegyében lévő Erk névő helységet, úgy Gej vagy is Gyó névő pusztat mellyeket régenten Baratnaky familia el zalogosított mostani zalogos possessoroktúlbirtokosoktól egész rajtok lévő pinzeknek le titelivel ki váltottuk hipotecatulzálogtól depurgaltukmegszabadítottuk, mind azon altal tekéntetben vévén azt, hogy Varkony Nagy és Hegedüs uraimeknak egy hirtelen onnét való ell menetelek és oeconomiaknakgazdaságoknak másőve valo altal vitelése terhes és igen nagy karokra s-romlásokra volna: az iránt is előttőnk tött eő kegyelmek kéresekre jővő Szent Győrgy napig nevezet Erknek és praediumanakpusztájának hatarját pascuatiojátlegeltetését, és minden-némű beneficiumathasznát nevezet aláb is subscribáltalulírott Varkony Nagy és Hegedűs uraiméknak száz hatvan rhénesrajnai forintokban az az in florenisforintban 160 exarendáltukbérbe adtuk: masodszor pedigh mi Varkony Mihaly Varkony Imre és Janos, Nagy István, és Janos, Hegedüs János, és István abéli eő kegyelmek kegyességit, és az által hozank mutatott jó akarattyát tapasztalván egyikűnk mindnyajunkért, és mindnyájan egyikűnkért kötelezzük és obligalyukkötelezzük magunkat, hogy az föllyebb irt arendatbérleményt az az 160 rhenesrajnai forintokat felit tudnia illik: ejövö Szent Marton napra, mas felit pedig jövö Szent György napra tartozni fogunk eő kegyelmeknek plenáriehiánytalanul és köszönettel meg adnunk s-le tennünk, és eő kegyelmeknek keziben minden ok és hatra maradás nélkűl szolgáltatnunk semminémű conditiotfeltételt , és mentséget magunknak az iránt főnt nem tartván ugy hogy mind azon által contractusokszerződések szerint engedett épuleteknek ugyan contractusokbanszerződésekben denotaltmegnevezett ara amennyire engedelmünk vólt ezen árendánakbérleménynek el tőltese után nékünk ha aestimatiobecslés szerint annyira megyen Varkonyiaknak tudniaillik 100 rhenesrajnai forint, Nagyeknak 42 forint, Hegedusőknek 83 forint 33 1/2 pinz és nem töb tituláltnevezett ur és aszszony altal refundaltassekvisszatéríttessék , mellynek nagyob bizonyságára mindkét részrűl ezen exarendatoriakibérlés, és obligatoriakötelezettség [vállaló] levelünket adtunk magunkrúl saját kezünk irásival, és pecséteinkel meg erősítvén Actummegtörtént Batorfalu die 22. napján Maiimájusnak anno 17371737. év Blaskovics Joseph manu propriasaját kezűleg (locus sigilli)pecsét helye Dacsó Anna manu propriasaját kezűleg Varkony Imre ugyis mind attyanak plenipotentiariusateljes jogú képviselője manu propriasaját kezűleg (locus sigilli)pecsét helye Varkony Mihaly manu propriasaját kezűleg (locus sigilli)pecsét helye Varkony Janos manu propriasaját kezűleg (locus sigilli)pecsét helye Hegedüs István ugyis mind attyam uramnak Hegedus Istvannak plenipotentiariusateljes jogú képviselője manu propriasaját kezűleg (locus sigilli)pecsét helye Hegedüs János sajat keze kereszt vonása x Nagy Janos mint batyának Nagy Istvannak plenipotentiariusateljes jogú képviselője saját keze kereszt vonása x Coram meelőttem Joanne LaszkaryLászkáry János inclytusnemes comitatus HontensisHont vármegye jurassoreesküdtje per qvemaki által etiam in voculisszóban is (aki felolvasta) attunk magunkrul corectorjavító (aki leírta) manu propriasaját kezűleg (locus sigilli)pecsét helye Coram meelőttem Matthiae OzmiczOzmicz Mátyás inclytusnemes comitatus HontensisHont vármegye jurassoreesküdtje manu propriasaját kezűleg (locus sigilli)pecsét helye

Ezt követően Tersztyánszky újabb levelet írt, amely igencsak ideges vonalvezetésű, nehezen olvasható, továbbá nem is jól átgondolt fogalmazvány. Annyi azért kitetszik belőle, miszerint tudomása van arról, hogy a címzettek Blaskoviccsal próbálnak egyezségre jutni, ami miatt sajnálatát fejezi ki.

Levél Tersztyánszky Jánostól a Várkonyiaknak és a Hegedüsöknek. Esztergom, 1737. május 27.39 (Magyar nyelvű, eredeti fogalmazvány, pecsét nélkül.)

39 MNL JNSZML XIII–1, Fasc. 3, No. 269 (1737)

Eszterghómban 27. Maii 737.1737. május 27. Jó akaró uraimnak. Kegyelmeteknek ajánlom kötiles szolgálatomat. Reminlyém fogh jútni esziben kegyelmeteknek, mi hógy én kegyelmetek Pesthen nalam létekor, azt vigeztem vala kegyelmetekkel, hógy ezen folyó holnápban kegyelmetek magha pinzit föll venni, és az joszághot nékem remittálnivisszaküldeni foghja, azomban úgy értettem hógy kegyelmetek Blaskovics urammal valami vigezisre lipet vólna, sajnálnam ugy én, ha az dologh ugy vólna, tudván kegyelmetek, hógy ezen jószághókat én örökes jussaljoggal acqviráltamszereztem, mind azon által, ha úgy vagyon nem vágyon, lassa Blaskovics uram, azzal mesze sem kegyelmetek, sem eő kegyelme nem megyen, az uttyát föll talalom, kirem azért kegyelmeteket, ha magha ótt megh maradasát szereti, tudosicsa kegyelmetek vólta képpén lé tetté é kegyelmeteknek az pinzt Blaskovics uram, és mikor a'vágy mi csoda contractustszerződést tett kegyelmetekkel abban bizonyos lehet kegyelmetek, hógy eő kegyelminil megh nem fogh maradni. Várám azért valaszat kegyelmeteknek. Maradok kegyelmeteknek kötiles szolghája Tersztyánszky János manu propriasaját kezűleg

Várkonyi Mihály két évvel későbbi, Blakovics Józsefnek címzett leveléből információt kapunk a Hegedüsökről, amely szerint pár esztendővel azelőtt átköltöztek Szajolba. Ez egybe is vág azzal, hogy 1737-ben megszakad az erki anyakönyvben a Hegedüsökre vonatkozó bejegyzések sora. Szó esik a levélben arról is, hogy a Hegedüsök kiköltöztek az épületekből is, amelyekért a szerződés szerint engedményezett száz magyar forint helyett csupán ötvenet kaptak meg.

Levél Várkonyi Mihálytól Blaskovics Józsefnek. Erk, 1739. augusztus 12.40 (Magyar nyelvű, eredeti fogalmazvány, pecsét nélkül.)

40 MNL JNSZML XIII–1, Fasc. 3, No. 274 (1739)

Erdemem felett való nagy jó uram. Hozzam küldött uri levelit vettem meltó böcsüllettel, melynekis continentiajratartalmaira elegendő kipen valaszolni mostan nem tudhatok, mivel Hegedüs uraimék már több esztendejnél miolta az Tiszán túl Sajolyra transferaltakátvitték magukat, mostanában penig az útunk onnan ipen el fogattatott, mint hogy azon az riszen igen uralkodik az pestis, az mennyire ugyan az elebb erthettem arendasbérlő uraimekkal együtt, való dolog hogy rebesgettek, hogy hijanyossan esett volna az ki fizetisek, de valosagossan fel nem tudtak magukat találni, mert neha viszont azt mondottak hogy meg vagyon, és igy az ő együgyü beszedeken, mivel nemis volt vastag figyelmessigünk rea nem tudtunk el menni. Hanem ha az passusokutak fel szabadúlnának41 az Ur Istennek szent irgalma altal az tekintetes ur commissiojamegbízása szerint vigire fogunk járni, es csekely levelem altal tellyes informatiott kivanok tenni. Az epületeket az mi illeti igaz hogy az ur ő kigyelme sem nékik, sem nékünk azonért nem fizetett akkoron Hegedus uraimeknak penig cessiojokengedményük volt szaz magyar forintig epületett venni, de ki menven belöle annyira nem böcsültetett hanem itillő mester uram 50 rhénesrajnai forintokatt tett le nekiék erette. Caeterúmegyébként miglen ezen dolog felöl vilagossabbat irnék mostanabannis az tekintetetes ur gratiajabankegyében ajalván magamott maradok mindenkoron kész köteles szolgája Várkonyi Mihály az több exarendasbérlő uraimekkal együtt manu propriasaját kezűleg. Erk 12 Augusti 1739.1739. augusztus 12.

[Utóiratként]
Seginy felesigemis velem együtt alazatossan venereallyatiszteli az urat, az aszont, minden nemű testi és lelki aldasokat, fris jó egissiget kivanvan.

41 A pestisjárvány után.

Összegzésként, az anyagiak tekintetében mérleget vonva, a következőket kapjuk. A Hegedüs család a zálogba vett birtok visszaadása után kapott 447 rhénes forintot. A birtokosok kb. egy évig bérelték ezt követően a javakat 160 rhénes forintért, ebből a Hegedüsökre eső rész – amennyiben a számítást a családok zálogos birtokai értékének arányában végezzük el – kb. 33 rhénes forint költséget jelent. Végül épületekért kaptak 50 magyar forintot, ami kb. 41 rhénes forintot tesz ki. Összesen tehát mintegy 455 rhénes forintot kapott a család az Erkről való elköltözést követően, amely igencsak nagy összegnek számított akkoriban. A család történetében azonban nem látni azokat az eseményeket, amelyek ennek a sok pénznek a felhasználását mutatnák.

Megjegyzendő, hogy Orosz Ernő az 1754–55-ös nemesi összeírás ismertetésénél a Hegedüsök felsorolásakor azt írja, hogy Szajolban és Erken laktak.42 Az említett összeírás korabeli iratai azonban csupán a szajoli lakhelyet említik.43 Az anyakönyvi bejegyzések elmaradása és a megtalált iratok alapján úgy tűnik tehát, hogy a család tagjai 1737 után már nem voltak tartósan jelen Erken.

42 Orosz 1906, 329. p., 1754-55. évi országos nemesi összeírás.
43 MNL HML IV-1/f/1 19/e (1754-1755)

FELHASZNÁLT IRODALOM

Benedek 2000Benedek Gyula: Tiszapüspöki oklevelek 1261–1703. Documentatio Historica I. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, 2000.

Botka és mások 1989 Botka János–T. Bereczki Ibolya–Selmeczi László–Szurmai Ernő (szerk.): Adatok Szolnok megye történetéből. II. kötet. Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok, 1989.

Dobrossy 2003Dobrossy István: A Rákóczi szabadságharc dokumentumai: Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont, és Zemplén megyékből. 1705-1707. I. kötet. Szász és Társai, Miskolc, 2003.

Gaál 1978Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története. Dévaványa Nagyközség Tanácsa, Dévaványa, 1978.

Komáromy–Pettkó 1900Komáromy András–Pettkó Béla (szerk.): Nagy Iván Családtörténeti Értesítő. II. kötet. Athenaeum, Budapest, 1900.

Kovacsóczy 1869 Kovacsóczy István: Tiszapüspöki és fiókhelyei helyrajzi, történeti és egyházi tekintetben. Érseki Lyceum Nyomdája, Eger, 1869.

Kubinyi 1885 – Kubinyi Ferenc: A mohorai Vidffyek czímeres-levele és nemzedékrendje. In Turul 1885–2. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Budapest, 1885.

Lőrincz 1960 Lőrincz Gyuláné: Szajol kuriális község kialakulásának története. Szakdolgozat. Szajol, 1960.

Lukcsics 1934Lukcsics Pál: Kinizsyné Magyar Benigna örökösei. In Turul 1934–3/4. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Budapest, 1934.

Orosz 1906 Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Egri Nyomda-Részvénytársaság, Eger, 1906.

Prokopp 1976 Prokopp Gyula: Terstyánszky János alnádor (megh. 1754). In Levéltári Szemle 26. 2–3. szám. Magyar Országos Levéltár, Budapest, 1976.

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

Fasc.

fasciculus: iratcsomó

MNL HML

Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára

MNL JNSZML

Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

MNL OL

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

MNL VML

Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára

No.

numero: szám szerint

öí.

összeírás

p.

pagina: oldal


vissza a családtörténet főoldalára