2019. november 8.

A NEMESI VISELKEDÉSMÓDDAL FOGLALKOZÓ TESTVÉROLDAL

Régi vágyam teljesült azzal, hogy saját terveim alapján, saját kivitelezésben sikerült létrehoznom és útjára indítanom egy viselkedéskultúrával – avagy protokollal, etikettel és illemmel – foglalkozó weboldalt, amely a www.nemesiviselkedesmod.hu címen érhető el. Természetesen a tartalom mindenkinek szól, nem csak nemeseknek. Az esetlegesen provokatívnak ható cím megválasztása csupán a figyelem felkeltését szolgálja egy sajnálatosan kevesek által gyakorolt viselkedésmód irányába, azonban külön tekintettel a nemesi leszármazottakra. Az általam korábban összeállított, és a szajolihegedus.hu weboldalon publikált illemtani útmutatók – az étkezés és az öltönyviselés témakörében – népszerűeknek bizonyultak, így érdemesnek találtam a már rendelkezésre álló, bővített anyagot a közreadásra – annak ellenére, hogy az jelenleg még korántsem komplett. Az útmutató az illemszabályokat rendszerbe állítva, a teljesség igényével, de a lehető legrövidebb módon, pontokba szedve közvetíti az ismeretanyagot. Ezzel elősegíti a gyors tanulást, elkerülve a több száz oldal hosszú szakkönyvek tanulmányozásának fáradalmait. Külön öröm számomra, hogy a megvalósítás az 1669-ben történt szajoli királyi birtokadományozás 350. évfordulójának idején jöhetett létre. Amint az iratokból tudható, az adománylevél a falu teljes akkori lakosságát nemessé tette, így tehát mai korunk szajoli lakosainak, és az onnét elszármazottaknak külön is tudom ajánlani illemtani útmutatómat.

2019. október 12.

ELŐADÁS SZOLNOKON

2019. október 18-án, a megtisztelő felkérésnek eleget téve, két kiselőadást fogok tartani a Szolnoki Családkutató Klub rendezvényén. A címek: „Családtörténet megjelenítése honlapon” és „Nemességigazolások”. Minden érdeklődőt szeretettel várok. Az esemény plakátja alább található.

2019. október 4.

INTERJÚ A MÁRIA RÁDIÓBAN IFJ. HEGEDÜS K. FERENCCEL

A Mária Rádió „Nemes Egyszerűséggel” című új műsorában a nemesség mai sorsával foglalkozik. A házigazda – báró Riedel Loránd, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete elnöke – a kéthetente, csütörtökönként jelentkező műsorban nemesi leszármazottakkal beszélget. Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az első adás vendége lehettem; a beszélgetés hanganyaga meghallgatható, bekerült a dokumentumtárba.

2019. szeptember 25.

HEGEDÜS K. FERENC (1914) EMLÉKSZOBÁJÁNAK FELAVATÁSA SZAJOLBAN

2019. szeptember 20-án került sor a 2017-ben, 103 éves korában elhunyt Hegedüs K. Ferenc emlékszobájának felavatására Szajolban, a Fő út 32. szám alatt található Faluházban. A megnyitóünnepségen beszédet mondott Bozó Tibor dandártábornok, a szentendrei MH Altiszti Akadémia vezetője, Szöllősi József, Szajol polgármestere, Kenyeres Dénes alezredes, a Kecskeméti Honvéd Hagyományőrző Egyesület elnöke, valamint jómagam is szót kaptam. Megható pillanatokat éltünk át, amikor Kerékjártó Tibor önkormányzati képviselő, a helyi értéktárbizottság elnöke átadta a családnak az önkormányzat 2017. évben meghozott határozatáról szóló igazolást, amely szerint nagyapám megkapja Szajol díszpolgára címet, amelynek átvételére, illetve beiktatására már halála okán nem került sor. Ugyancsak megható pillanat volt, amikor Bozó Tibor átadott a családnak egy videót tartalmazó DVD-t, amelyen nagyapám előadásai vannak megörökítve. A szobába kerültek nagyapám egykori bútorai, kitüntetései, személyes tárgyai, és természetesen a közös kutatómunkánk emlékei is – többek között a nemeslevél fényképe, a címer és a családfa is –, emléket állítva az egész szajoli Hegedüs családnak is. A Hegedüs család ezúton is köszönetet mond Szajol Község Önkormányzatának, a Közösségi Ház és Könyvtárnak és a Települési Értéktár Bizottságnak, hogy az emlékszoba létrejöhetett. Az eseményről a Törökszentmiklósi T1 TV tudósított. Fotógaléria a dokumentumtárban (a képekért köszönet illeti Czékmási Csillát, Bordás Imrét és Hegedüs Zsuzsannát).

(Fotó: Kapás Viktor István)

2019. június 8.

HEGEDÜS K. FERENC (1914) SÍREMLÉKÉNEK FELAVATÁSA

Június 8-án – halálának második évfordulóján – került sor idősebb Hegedüs K. Ferenc síremlékének felavatására Cegléden, a Csengettyűs temetőben. Az eseményt a szentendrei MH Altiszti Akadémia szervezte meg, a szép és méltó síremléket is az ő megrendelésükre készítette el Pap Lajos szentendrei kőfaragó. A résztvevők között volt a Honvéd Hagyományőrző Egyesület kecskeméti szervezete, a Magyar Nemzetőrség, Szajol Község Önkormányzata valamint a Hegedüs család rokonsága és ismerősei. A síremléket Lengyel István szajoli esperes-plébános és Rácz István százados, katolikus tábori lelkész közösen megáldották. Az emlékmű két részből áll; a bal oldali, álló kövön a név felett megjelenik a családi címer, a jobb oldali, rézsútosan elhelyezett kövön az egykori jutasi Kinizsi Pál Csapataltisztképző Iskola címere alatt a következők olvashatók: „Erős akarat minden akadályt legyőz, erős akarat erős hitből fakad!”, alatta „Jutason végzett, altisztként szolgált, példaképünkké vált”. A Hegedüs család köszönete jeléül Bozó Tibor dandártábornoknak átadta Hegedüs K. Ferenc arany Kinizsi-emlékgyűrűjét, amely egykor a legjobb jutasi végzős hallgatóknak járt, és amelyet a család ezúton az akadémiának adományozott. Az eseményről cikkben emlékeznek meg a honvedelem.hu weboldalon, továbbá a Ceglédi Városi Televizió is beszámol a június 12-ei híradójában. Fotógaléria a dokumentumtárban és a honvedelem.hu-n.

2019. március 24.

EMLÉKTÁBLA ÁTADÁSA SZAJOL BIRTOK KIRÁLYI ADOMÁNYOZÁSÁNAK 350. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE

A március 15-ei ünnepség keretein belül – a leszármazottak nevében – emléktáblát adtam át Szöllősi József polgármester úrnak, a 350 évvel ezelőtt élt őseink emléke előtt tisztelegve, amelyet Lengyel István esperes úr ezt követően felszentelt. Az átadáshoz kapcsolódva egy megemlékező szöveget írtam, amelyet az ünnepség narrátora olvasott fel, amely a következőképpen hangzott.

I. Lipót 1669. április 1-jén adta ki oklevelét Trombitás Mátyás, Fejér Mihály, Török András és Hegedüs Demeter, valamint a falu meg nem nevezett összes lakója részére.

A királyi adományozás előzményeként a nádor 1665-ben eladományozta a szajoli nemesek – kb. 15 család – birtokát. Azonban ők a kezdeti kétségbeesés után kölcsönt vettek fel, majd visszavásárolták az új tulajdonosoktól a falut. Azért, hogy helyzetüket megszilárdítsák a birtoklásban, királyi adománylevelet szereztek maguknak, amely minden nemest megilletett abban az időben, ha birtokot vásárolt magának; a folyamat mai szemmel nézve leginkább a földhivatali bejegyzésnek felelt meg. A korabeli információcsere sokkal lassabb volt, mint napjainkban, így a szajoli nemesek még hetekkel az oklevél kiadását követően sem tudtak az örömteli eseményről. Az oklevélben a király utasította a Garamszentbenedeki Konventet, hogy a szajoliakat iktassák birtokba. Ennek megtörténtéről jelentőlevél készült, innét ismerhetjük az ügy részleteit, és magának az oklevélnek az átírt szövegét is. Ahhoz hogy átérezhessük, hogy a 350 évvel ezelőtt élt emberek milyen fontosnak tartották a jövendő generációkat megismertetni egy ilyen fontos ügy részleteivel, idézzük fel a jelentőlevél bevezető sorait, hogy ez bennünket, ma élőket is útba igazítson.

„Mivel oly változékony és ingatag ezen világ állapota, és mivel a dolgok múlandó emlékezete az emberi élet rövidsége miatt ködbe veszhet, és nem maradhat meg örökké – erre vigyázva – az emberi természet előrelátó aggodalma kitalálta, hogy amiket ebben az időben cselekedtek, azokra idővel ne gondolhassunk habozva, hanem azok az írás tanúságával megszilárdíttassanak és megerősíttessenek.”

Olvassunk bele Lipót király adománylevelébe is!

„Gondolva a fent nevezett Fejér Mihály, Trombitás Mátyás, Török András, Hegedüs Demeter és Szajol birtok többi lakóinak hűségére és hűséges szolgálataira, amelyeket ők az előbb mondott Magyar Királyságunk koronájának, és azonkívül felségünknek különböző helyeken és időkben hűségesen nyújtottak és tanúsítottak, és amelyeket – ahogyan ígérték – a jövőben is hasonló hűséggel be fognak mutatni és tanúsítani fognak; a teljes és összes királyi jogunkat, amit a fent mondott Külső-Szolnok vármegyében, az említett Szajol birtokon felségünk birtokolt, vagy felségünkhöz bármilyen okból, módon tartozott; annak összes, bármilyen tartozékaival [...] a mi egyetértő levelünk tartalma által, és a mi királyi adományozó jogunknál fogva, örök jogon és visszavonhatatlanul adjuk, adományozzuk és átadjuk, és akarjuk őket ugyanabba a javadalomba, az említett királyi jogunknál fogva, az ugyanott lakókkal együtt, a mi és a ti embereitek által törvényesen bevezettetni. [...] Máshogyan ne cselekedjetek!”

Szajol birtok királyi adományozását követően az ott lakó nemeseknek és a velük együtt élő szabadmenetelű lakosságnak a várt megnyugvás helyett évszázadokon keresztül hányatott sors jutott, a falu pusztulását követő újjáépítésével, határvitákkal, sok pereskedéssel és pénzbeli teherrel, de mindig kitartottak szeretett szülőhelyük mellett. Kovacsóczy István, tiszapüspöki plébános 1869-ben így ír az elszegényedett szajoli nemesekről.

„Ősi fészkét el nem hagyja; míg az ősi portára egy új ház ráfér, ráépíti azt, és az egy holdat is felosztja egymás közt a két örökös. Nagy ritkaság, hogy máshová menne az itteni nemes ivadék szolgálni, vagy másutt próbálná meg előmenetelét, szülőhelyéről ő azt tartja: itt élned, halnod kell!”

A királyi birtokadományozás és az ősök tiszteletére a leszármazottak a mai napon emléktáblát állítanak.


Az eseményről a Törökszentmiklósi T1 TV tudósított. Az ünnepség felvételében 52:40-től nézhető meg az emléktábla átadása. Egy másik felvételen a velem készített interjú tekinthető meg. Fotógaléria a dokumentumtárban.

2019. március 2.

SZAJOL BIRTOK KIRÁLYI ADOMÁNYOZÁSÁNAK 350. ÉVFORDULÓJÁHOZ KÖZELEDVE

I. Lipót 1669. április 1-jén adta ki oklevelét Trombitás Mátyás, Fejér Mihály, Török András és Hegedüs Demeter, valamint a falu meg nem nevezett összes lakója részére.

Az adományozás 350. évfordulója alkalmából, a március 15-ei ünnepség keretein belül emléktábla átadására kerül sor Szajolban, amely a polgármesteri hivatal lépcsőfordulójában lesz majd látható, az oklevél szövegének magyar fordításával egyetemben. Bízom benne, hogy a leszármazottak közül minél többel eljönnek az ünnepségre! Az esemény emléke előtt tisztelegve egy cikket írtam, amely két részre bontva jelent meg a Szajoli Krónikában (2018. november–decemberi, és 2019. január–februári számokban). A cikk megtekinthető a dokumentumtárban.

2019. január 21.

A SZAJOLI HEGEDÜS CSALÁD RÖVID TÖRTÉNETE ÉS ERKI ZÁLOGBIRTOKOSSÁGA

Elkészült a 2015-ben megjelent tanulmány hypertext verziója, amely elérhető a „Családtörténet” oldalról is. Tekintve, hogy az anyag nincs oldalakra tördelve, az eredeti lábjegyzetekből lapszéli jegyzetek lettek. Megjegyzendő, hogy a jegyzetek számozása nem követi a papírkiadásét. Ennek legfőbb oka, hogy a papírkiadásban lábjegyzetbe kerültek a latin kifejezések magyarázatai is, itt azonban ezek szövegbuborékokban jelennek meg, a pöttyözötten aláhúzott szavak esetében. A hosszabb jegyzetek lenyíló szövegdobozokba kerültek, ezeket zöld nyíl jelzi. A jegyzetekben normál aláhúzással jelölt linkek a hozzáférhető eredeti forrásanyagokhoz vezetnek, amelyek – lehetőség szerint – a hivatkozott részeknél nyílnak meg. A honlap egészére elmondható, hogy apró ráncfelvarráson esett át, ez leginkább a margók megnagyobbításában jelenik meg, a könnyebb olvashatóság érdekében.

2018. november 22.

ELŐADÁS TÖRÖKSZENTMIKLÓSON

Butyka Vilma és Héja László felkérésére november 28-án, 16:00 órai kezdettel előadást tartok a Hegedüs család történetéről és az azt bemutató könyvről. Helyszín: Törökszentmiklós, Butyka Béla Helytörténeti Gyűjtemény. Minden érdeklődőt szeretettel várok.

Az előadásról készült felvétel megtekinthető a Törökszentmiklósi T1 TV weboldalán.

2018. szeptember 9.

ÚJ CÍMERVARIÁCIÓ

A nemesi családok a múltban időnként az adományozott formától eltérő címervariációkat is használtak. Divatban volt a címereknek sisakdísz és foszladékok nélküli használata; ilyen esetben legtöbbször rangjelző koronát tettek a pajzs fölé, amely mutatta a család használatban lévő nemesi rangját (nemes, báró, gróf, herceg). Máthé Erika megfestette a szajoli Hegedüs család címerét ebben a formában, amelyet ezúton adok közre. A címer letölthető a dokumentumtárból.

2018. július 13.

ÉPÜLETNÉVADÓ-ÜNNEPSÉG SZENTENDRÉN IDŐSEBB HEGEDÜS K. FERENC TISZTELETÉRE

A tavaly elhunyt idősebb Hegedüs K. Ferenc tiszteletére 2018. július 10-én – 104. születésnapján – épületet neveztek el Szentendrén, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiáján.

Bozó Tibor dandártábornok, az akadémia parancsnoka avatóbeszédében megható szavakkal szólt nagyapámról, és az általa megtartott rendhagyó történelemórákról. Szavaiból idézve: „Mostantól az épület, Hegedüs Ferenc nevét viseli, emlékeztetve minket minden nap arra, hogy igazi altiszti példakép volt. Kitartásra, szorgalomra, becsületre, hazaszeretetre tanított bennünket.”

Az ünnepségen jómagam is szót kaptam, és így emlékeztem meg: „Nagyapám mindig nagyon büszke volt arra, hogy egykoron hivatásos katona lehetett, és arra is, hogy a magyar katonák a nehéz körülmények ellenére megállták a helyüket a II. világháborúban, különösen a Don-menti harcokban. Ennek a helytállásnak pedig legfőbb okát a saját esetében a Jutasi Altisztképző Intézetben szerzett szaktudásban látta. Akik katonakörökben ismerték nagyapámat, tanúsítani tudják, hogy amit Jutason fiatalon megtanult, arra 100 éves korában is emlékezett. Pontosan vissza tudta idézni az ütközetek részleteit, dátumait, a katonatársak neveit, rendfokozatait és még a települések neveit is. Sokszor elmondta nagyapám, hogy büszkeséggel tölti el az is, hogy katonai pályafutásával fel tudott nőni azokhoz az elődeinkhez, akik 350 évvel ezelőtt a szajoli Hegedüsöknek nemességet, címert, és királyi birtokadományt szereztek.”

A Hegedüs család átadott egy képet az akadémiának, amely nagyapámat és az 1701-ben elnyert címert ábrázolja.

A témában cikk jelent meg a www.honvedelem.hu weboldalon, továbbá a Szentendre TV is beszámolót közölt..

2018. április 13.

ELŐADÁS SZOLNOKON

2018. április 20-ára meghívást kaptam Ari Ilonától, a Szolnoki Családkutató Klub vezetőjétől egy előadás megtartására, amelyet „Így készült a szajoli Hegedüs család történetét bemutató könyv” címmel fogok megtartani. Minden érdeklődőt szeretettel várok. Az esemény plakátja alább található.

2017. október 8.

MEGVÁSÁROLHATÓ A HEGEDÜS CSALÁD TÖRTÉNETÉT BEMUTATÓ KÖNYV ELSŐ KÖTETE

Elkészült és megvásárolható a családtörténetet bemutató könyv első kötete. A cím: „Tartalma a nemes Hegedüs család Szajol helység birtokos urai írott eszközeinek I. kötet”, amely a Hegedüs-levéltár eredeti latin címének magyar fordításából született. Terjedelme 246 oldal, egy színes címerképpel, puhafedeles papírkötésben, 15,5 x 23 cm-es méretben; kiállításában a családtörténeti szakirodalom hőskorában kiadott művekre hasonlít. Kiadó a Szajol Községi Önkormányzat, a nyomdai munka Budapesten, a Pytheas Könyvmanufaktúránál történt. A könyv megvásárolható, vagy postai úton megrendelhető Szajolban, a Közösségi Ház és Könyvtárban (cím: 5081 Szajol, Kölcsey Ferenc út 2; tel.: +36 (56) 446-047). A könyv ára 2000 forint (plusz az esetleges postaköltség).

Az október 6-án, pénteken, Szajolban megtartott könyvbemutató fotógalériája a Dokumentumtárba került.

CIKK AZ ÚJ NÉPLAPBAN

Jász-Nagykun-Szolnok megye napilapjában, az Új Néplapban jelent meg cikk id. Hegedüs K. Ferencre emlékezve. Letölthető a dokumentumtárból is, PDF-formátumban.

2017. szeptember 17.

KÖNYVBEMUTATÓ

Örömmel adok hírt arról, hogy elkészült a család történetét bemutató könyv első kötete. A cím: „Tartalma a nemes Hegedüs család Szajol helység birtokos urai írott eszközeinek I. kötet”, amely a Hegedüs-levéltár eredeti latin címének magyar fordításából született. Terjedelme 246 oldal, egy címerképpel, puhafedeles papírkötésben, 15.5 x 23 cm-es méretben; kiállításában a családtörténeti szakirodalom hőskorában kiadott művekre hasonlít. Kiadó a Szajol Községi Önkormányzat, a nyomdai munka Budapesten, a Pytheas Könyvmanufaktúránál történt. A forgalmazást az önkormányzat mint kiadó fogja végezni; erről pontosabb információt jelenleg nem tudok adni, a könyvnek még nincs meghatározott ára. A könyv bemutatójára Szajolban 2017. október 6-án, pénteken, 16:30 kezdettel kerül sor. Helyszín: Közösségi Ház és Könyvtár (Kölcsey Ferenc út 2.).

A könyv október 12-én, csütörtökön Szolnokon is bemutatásra kerül a II. Országos Családtörténeti Konferencia és Workshop keretén belül. Helyszín: Aba-Novák Agóra Kulturális Központ (Hild János tér 1.). A részvétel ingyenes, de előzetes regisztrációhoz kötött, a könyvbemutató a délutáni szekcióban lesz. Részletek a letölthető meghívóban.

A CSALÁD FONTOS IRATAI A SZAJOLI ÉRTÉKTÁRBA KERÜLTEK

Folyó év április 25-én megtett javaslatomat elfogadva a Szajol Települési Értéktár felvette a megőrzendő értékek sorába a Hegedüs család három oklevelének eredeti latin nyelvű szövegét, az azokhoz tartozó magyar nyelvű fordítást, valamint az eredeti iratok rendelkezésre álló fényképeit. Az iratok a következők: királyi birtokba iktatási parancslevél egész Szajolra vonatkozóan Fejér Mihály, Török András, Trombitás Mátyás és Hegedüs Demeter részére. I. Lipót király, Bécs, 1669. április 1.; címeres nemeslevél Hegedüs Gergely, valamint testvérei, Péter, István, János és Mihály, továbbá fiaik, János, Antal és Mátyás részére. I. Lipót király, Bécs, 1701. június 30.; a Hegedüs család királyhoz címzett címerkérő folyamodványa (az előző irathoz kapcsolódva). Keltezés nélkül. A királyi engedély rávezetésének kelte: 1701. június 30. Ajánlók: Telekesy István egri püspök, a vármegye főispánja, valamint Palugyai Gábor, a Királyi Kamara tanácsosa.

2017. augusztus 18.

ÚJDONSÁGOK A DOKUMENTUMTÁRBAN

„Az étkezés általános szabályai” című útmutató bekerült az „Etikett és illem” szekcióba. Azzal a céllal készült, hogy segítségével a hölgyek, urak kifogástalan viselkedéssel tudjanak részt venni egy étkezésen. A szervezéssel, terítéssel, felszolgálással csak a részvétel szempontjából szükséges mértékkel foglalkozik.

Az „Egyéb vegyes dokumentumok” közé került Gerő József: „A m. kir. belügyminiszter által igazolt nemesek 1867–1937.” című – szerzői jog által már nem védett – könyve első fejezeteinek átirata. A mű a legkiválóbb alapossággal mutatja be és írja le a nemesség kialakulását, és annak minden ismérvét. Továbbá leírja a nemesség, előnév és címer igazolásának módjait (az átirat 20. oldalától kezdődően), amelyeket a Belügyminisztériumban egykoron alkalmaztak.

2017. június 23.

HEGEDÜS K. FERENC (103) TEMETÉSE

Hegedüs K. Ferenc (103) temetése katonai tiszteletadás mellett történt meg Cegléden, 2017. június 20-án. A koporsó a szajoli Hegedüs család címeres zászlójával volt letakarva, azzal együtt is lett eltemetve. A római katolikus egyház szertartása szerinti búcsúztatást Lengyel István szajoli esperes-plébános úr végezte; a Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kecskeméti Szervezete részéről Kenyeres Dénes alezredes elnök mondott búcsúbeszédet. Polyák József nemzetőr vezérőrnagy Hegedüs K. Ferencet hadnagyi rangból posztumusz századossá léptette elő, az erről szóló oklevelet átadta a családnak. A temetésen részt vett Szöllősi József, szajoli polgármester úr is. A gyászoló család minden résztvevőnek köszönetet mond a megjelenésért.

A temetésről, illetve a halálesetről a honvedelem.hu (fotógalériával), a hiros.hu és a bacsmegye.hu is megemlékezett cikkében. Fotógaléria a dokumentumtárban.

2017. június 9.

GYÁSZHÍR

Fájdalommal tudatom, hogy nagyapám, Hegedüs K. Ferenc, a Don menti harcok veterán katonája, számos kitüntetés tulajdonosa, életének 103. évében három hét kórházban töltött betegeskedés után, június 8-án tüdőgyulladásban elhunyt Kecskeméten. Temetése június 20-án, 10 órakor lesz Cegléden, a Csengettyűs temetőben. Legyen emléke áldott, pihenése nyugodt!

Hegedüs K. Ferenc
1914. július 10. – 2017. június 8

2017. május 14.

Frissítések a honlapon

Úgy gondolom, mai időnkben is van értelme arról értekezni, hogy mit jelent egy nemesi család tagjának lenni, és ennek megfelelően milyen viselkedésmódot érdemes választani. Ezzel kapcsolatosan fontosnak ítélem az etikett és a protokoll szükséges mértékű ismeretét. Ebben próbálok meg segítséget adni a „Dokumentumtár” új, „Etikett és illem” szekciójában elérhető útmutatókkal. Az elsőként közreadott útmutatóban a férfiember ünnepi öltözetével foglalkozom, amely az öltönyviselés szabályait foglalja össze. Sokan nem is gondolnák, milyen sok kis apróság alakítja tökéletessé a megjelenést, amelyeknek alkalmazása nem igényel nagy anyagi ráfordítást.

A „Dokumentumtár” menüpont „További kiemelt dokumentumok” szekciójában frissítésre került az 1669-ben kiadott birtokadomány-levél, továbbá az 1701-es címeres nemeslevél latin szövege és magyar fordítása, valamint új dokumentumként bekerült az 1701-es címerkérő folyamodvány latin szövege és magyar fordítása. A korábban említetteknek megfelelően új szekció jelent meg „Etikett és illem” néven.

A „Családtörténet” menüpont alatt frissítésre került a legtöbb idézett forrásszöveg és pontosítva lett pár megfogalmazás. Lényeges plusz információt ezek nem adnak, inkább csak szakmai szempontból volt jelentősége ezeknek a változásoknak. A családfán viszont akad egy fontos változás, amely szerint az 1701-es nemeslevélben felsorolt fiak közül Antalról kiderült, hogy az eddigiekkel ellentétben nem Péter, hanem minden bizonnyal a címerszerző Gergely volt az édesapja (1. Tábla). Egy Jászságra vonatkozó összeírás szerint (MNL OL E156 U&C. Fasc. 71. No. 4. 160–167. p.) Hegedüs Gergelyt 1699-ben Jászladányban találjuk a többi szajoli nemessel egyetemben, és feljegyezték, hogy két fia volt, de azok nevét nem említik. Heves és Külső-Szlnok egyesült vármegyék egy 1770-ben kelt közgyűlési irata szerint Gergely János nevű fiának (VI. Tábla) később volt egy eddig nem ismert felesége is, akit Bernát Juditnak hívtak, akinek megözvegyülése után hat gyermekről kellett gondoskodnia, ám a gyermekek neve nem kerül felsorolásra (MNL HML IV-1/b/620 716. p.)

2017. március 24.

Rendhagyó történelemóra Szentendrén

Hegedüs K. Ferenc (103) ismét meghívást kapott Szentendrére, az MH Altiszti akadémiára, ahol március 20-án Bozó Tibor dandártábornok – az iskola vezetője –, valamint Dr. Ravasz István alezredes – a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiemelt főtisztje – társaságában rendhagyó történelemóra keretén belül tartott előadást a hallgatóknak egykori katonai tanulmányairól és a világháború eseményeiről (videó és fotógaléria).

A képen Hegedüs K. Ferenc (baloldalon), Bozó Tibor és Ravasz István
(Fotó: www.honvedelem.hu)

2017. február 16.

TAGSÁG A MAGYAR TÖRTÉNELMI CSALÁDOK EGYESÜLETÉBEN

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a ma élő nemességet összefogó Magyar Történelmi Családok Egyesülete a február 13-án, Budapesten megtartott közgyűlésén a tagjai sorába választott. Amint a mintegy hatvan főt számláló főnemes és köznemes előtt megtett rövid bemutatkozó beszédemben is hangsúlyoztam, nagy öröm számomra, hogy a szajoli Hegedüs családot az egyesületben képviselhetem. Érdemes tudni, hogy a felvétel előtt minden jelentkezőnek szigorúan ellenőrzik a nemességét, előneveit; ez az eljárás az 1867 utáni modern időkben használt belügyminisztériumi irányelveknek megfelelően történik. A Hegedüs család nemességére, címerére, valamint a „szajoli” előnév igazolására a megfelelő módon általam beadott iratmásolatokat az egyesület megőrzi, így a későbbiekben belépni szándékozó Hegedüs-leszármazottaknak csak a nemességet szerző őstől való apai egyenes ági törvényes leszármazást kell bizonyítani. Ehhez nem szükséges az ízről ízre való származás igazolása, az elveszett régi tiszapüspöki anyakönyv ezt nem is tenné lehetővé sokaknak. Régi joggyakorlat szerint elegendő annak bizonyítása, hogy a kérelmező elődei 1848 előtt 60 évre visszamenően nemes embernek tartattak, ehhez pedig a meglévő anyakönyvek is elegendő bizonyítékot adnak a Hegedüsök nevei mellett feltüntetett nemesség feljegyzésével. Az egyesület honlapja a www.nobilitas.hu címen érhető el.

A CSALÁDTÖRTÉNETET BEMUTATÓ KÖNYV

Örömmel jelentem, hogy a Hegedüs család történetét ismertető könyv első kötetének kézirata a lektorálás fázisába került. Tehát a magam részéről, a rendelkezésemre álló szaktudás szerint a kötet főszövegét befejeztem. A terjedelem szinte nyomdakészre formázva mintegy 240 oldalt tesz ki. A lektorálást Dr. Fülöp Tamás vállalta el, aki a szolnoki megyei levéltár korábbi igazgatója, a Magyar Nemzeti Levéltár volt főigazgató-helyettese, a Pallasz Athéné Egyetem jelenlegi rektorhelyettese. Miután elvégzem a Dr. Fülöp Tamás által javasolt változtatásokat, hátra van a személynévmutató és a helységnévmutató elkészítése, valamint az elválasztásokkal való szövegtömörítés. A könyv kiadásának pénzügyi oldala ugyan még kidolgozásra vár, de bízom abban, hogy az érdeklődők hamarosan kezükbe vehetik a kötetet.

2016. augusztus 23.

Augusztus 20-ai ünnepség Szajolban

Augusztus 20-án Szajolba látogattunk nagyapámmal, és részt vettünk az ünnepi szentmisén. Lengyel István esperes-plébános úr Szajol díszpolgára címben részesült.

Örömmel írhatok arról, hogy sikerült gyarapítani a szajoli polgármesteri hivatal lépcsőfordulójában kiállított, a Hegedüs családhoz köthető relikviákat. 315 évvel ezelőtt kapta a család címerét, amely Szajol címere is lett idővel. Ez alkalomból az 1701-ben elnyert nemeslevélnek egy szépen bekeretezett, az eredetivel egyező méretű (83 x 59 cm) másolata lett az utóbbi hetekben kiállítva, a hozzá tartozó, hasonló méretű és kivitelezésű magyar nyelvű fordítással egyetemben.

Fotógaléria a dokumentumtárban

A képen Szöllősi József polgármester, id. Hegedüs K. Ferenc és ifj. Hegedüs K. Ferenc
(Fotó: Bordás Imre)

2016. március 19.

A HEGEDÜS CSALÁD CÍMERES ZÁSZLÓJÁNAK ÁTADÁSA

Abban a megtiszteltetésben volt részem nagyapámmal, hogy Szajolban, a március 15-ei ünnepség keretében átadhattuk Szöllősi József polgármester úrnak a Hegedüs család újonnan elkészített címeres zászlóját, amelynek az önkormányzat épületében lesz majd a helye. Mielőtt a zászlóátadáshoz kiszólítottak volna bennünket, az ünnepség narrátora az alábbi szöveget olvasta fel.

Amint azt sokan tudják, 1701. június 30-án I. Lipót király címeres nemeslevelet adományozott Hegedüs Gergelynek, valamint testvéreinek és fiaiknak. Az ekkor adományozott címer leírása: kék pajzsban arany koronában álló vértezett vitéz egyik kezében Ausztria, másik kezében Magyarország címerét tartja. Sisakdísz a pajzsalak. Takarók: arany-kék, ezüst-vörös. Az adományozás irataiban nem sorolják fel a Hegedüsök érdemeit, csupán általánosságban fogalmaznak a nemeslevél kiérdemlésével kapcsolatban. Csak feltételezni tudjuk, hogy a család az 1658 nyarán, a törökök dúlása idején elvesztett első címeres nemeslevele helyett kérelmezte az új kiadását, amelyhez hatalmas összeget kellett fizetni illetékként. A Hegedüs család az 1700-as évek első felében Szajol fő birtokosává lett, a családtagok, leszármazottak nagy számában is kitűntek a többi nemesi család közül. A Hegedüsök kiváltságos helyzetével magyarázható, hogy az 1701-ben elnyert címerük lett Szajol címere, amely a ma is használt Szajol-címer alapjául szolgált.

Mai ünnepükhöz kapcsolódva, tudjuk, hogy 1848. március 15-éhez kötődik a Nemzetőrség megszervezésének gondolata. Szajolból 49-en lettek 1848-as nemzetőrök, közülük 23 a Hegedüs család tagja volt. A köreinkben lévő Hegedüs K. Ferenc egykori doni veterán katona két évvel ezelőtt, 100. születésnapján lett tiszteletbeli nemzetőr hadnagy.

Az 1701-ben még csak kilenctagú Hegedüs családnak napjainkban több száz apai egyenes ági leszármazottja van. A tősgyökeres szajoliak között szinte nincs is olyan, akinek ne lenne Hegedüs nevű a felmenői között. Büszkeséggel és hálával töltheti el az utódokat, hogy a mai napon a Hegedüs család átadhatja a szajoli önkormányzatnak újonnan elkészült címeres zászlóját. A család köszönetet mond a polgármester úrnak és az önkormányzatnak, hogy ezt lehetővé tette.

A zászlót Lengyel István esperes úr felszentelte. Ennek szövege a következőképpen hangzott.

Istenünk áldd meg és szenteld meg ezt a családi zászlót, amely az ősök tiszteletére és emlékezetére készült. Jelezze ez a zászló az ősi értékek tiszteletét és megtartását. Növekedjen bennünk a hit megtartó ereje, a hazához való hűség és ragaszkodás, Krisztus a mi urunk által. [Ezt követően elhangzott a Miatyánk.]

Az ünnepség után állófogadásra voltak hivatalosak a meghívott vendégek a polgármesteri hivatal dísztermébe. Ennek során alkalmam nyílt pohárköszöntő elmondására, amely így szólt.

Szeretném megosztani önökkel, hogy nekem milyen különleges viszonyom van Szajollal. Én nem itt születtem, nem laktam itt soha. Ezért Szajol számomra a kutatómunkám során összegyűjtött ezeroldalnyi iratból elevenedik meg, több száz év távlatából. Ezért nekem Szajol egy varázslatos, misztikus, már-már mesébe illő helyszín, amelyért az őseim éltek-haltak, rengeteget küzdöttek, pereskedtek. 315 évvel ezelőtt kapták a Hegedüsök a címerüket. Nem tudom, volt-e már korábban címeres zászlója a családnak. Most viszont van, és ezért köszönetet szeretnék mondani a polgármester úrnak és az önkormányzatnak.

Ezt követően nagyapám is szót kapott. Katonaemberként a II. világháború kapcsán mondott el pár mondatot, amelyeket már régóta szeretett volna megtenni. Kiemelte, hogy Szajol lakossága milyen fontos és kiemelkedő szolgálatot tett a hátország és a frontvonal élelmezése terén.

A március 15-ei ünnepség részeként megtörtént a felújított I. világháborús emlékmű átadása és megszentelése. „Szajol Község Szolgálatáért” emléklapot kapott Kurdics Lajosné.

Az Új Néplap március 18-ai számában egészoldalas cikk foglalkozik az eseménnyel (6. oldal). A szerzővel, Tóth Andrással egyeztetve, a cikk letölthető a dokumentumtárból.

Megemlítendő, hogy a zászlón szereplő címert Máthé Erika festette 2012-ben.

Fotógaléria a dokumentumtárban

A képen Hegedüs K. Ferenc és Szöllősi József polgármester

2016. január 24.

A SZEPTEMBERI CSALÁDTÖRTÉNETI KONFERENCIA ELŐADÁSAI

A 2015. szeptember 27-ei bejegyzéshez kapcsolódóan adom hírül, hogy megtekinthetők a szeptemberben Szolnokon megrendezett országos családtörténeti konferencia előadásai. Sajnos, Dr. Fülöp Tamás megnyitóbeszéde hiányzik. A szajoli Hegedüs család címeres nemeslevele és címere Ari Ilona előadásában tűnik fel 12:45-től.

Az előadások listája:
Reisz T. Csaba: Digitális tartalmak a családkutatás szolgálatában – link
Békefi Miklós: Miért kutatnak a mormonok? – link
Károly Nóra: Családtörténeti források a könyvtárakban  – link
Dr. Kollega Tarsoly István: Adatbázisok a MACSE honlapon – link
Ari Ilona: Mit nyújthat a család és a szűkebb-tágabb közösség számára a családtörténet-kutatás? – link
Bojtos Gábor: Mit nyújthat a diákok számára elődeik megismerése? Családtörténet az oktatásban – link
Dr. Bagi Gábor: Változások az évszázadok során a megye népességében, török időktől napjainkig – link
Dr. Bathó Edit: Az alán jászok, akik magyarok – link
Landauer Attila: A Jász-Nagykun-Szolnok megyei cigányok történetéről  – link
Dr. Csősz László: Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében  – link
Országh László: A fegyverneki németek – link
Dr. Örsi Julianna: Áttekintés a családkutatókat érintő, legutóbb megjelent kiadványokról – link
Biszak Sándor: Arcanum digitális adatbázisának bemutatása – link
Dr. Bartha Júlia: A kipcsaktörök kunok és műveltségük emléke ma élő hagyományainkban – link

2015. november 15.

RENDHAGYÓ TÖRTÉNELEMÓRA SZAJOLBAN A 101 ÉVES HEGEDÜS K. FERENCCEL

November 14-én a „Szajoli Értéktár Nap” című esemény előadó vendégei lehettünk nagyapámmal. Az én megtisztelő feladatom volt röviden ismertetni a Hegedüs család történetét és bemutatni nagyapámat, aki a Don melletti harcok veterán katonája. Ezt követően nagyapám mintegy másfél órán keresztül mesélt a résztevőknek életéről, illetve a háborús eseményekről, amelyekben katonaként részt vett. Ezúton is köszönjük a meghívást.

2015. szeptember 27.

ORSZÁGOS CSALÁDTÖRTÉNETI KONFERENCIA VOLT SZOLNOKON

Szeptember 25-én, pénteken „Jövőnk kulcsa a múlt” címmel országos családtörténeti konferenciát rendeztek Szolnokon. A kb. száz résztvevő között jómagam is ott voltam. A sok neves előadó egyike Ari Ilona, a szolnoki és a mezőtúri családkutató klubok vezetője volt. „Mit nyújthat a család és a szűkebb-tágabb közösség számára a családtörténet-kutatás?” címmel tartott előadást, amelynek során idézett egy korábbi levelemből, amelyet egy évvel ezelőtt küldtem neki, azt követően, hogy a szolnoki családkutató klub tagjaitól várt válaszokat az előadás címét is adó kérdésre. Így tehát a szajoli Hegedüs családról is hallhattak a konferencia résztvevői, közben pedig megtekinthették a nemeslevél és a címer kivetített képét. Az alábbiakban közreadom a konferencián idézett, 2014. szeptember 14-én kelt levelemben megfogalmazottakat.

„Amikor amatőr családkutatóként végiggondolom, hogy az elmúlt több mint húsz évben milyen eredménye volt a munkámnak, és az mit adott nekem, a családomnak illetve egy tágabb közösségnek, akkor több szempontból is kiváltságosnak érzem magamat. A szajoli Hegedüs család, amelyhez tartozom, az 1600-as években a jobbágysorból a királyi birtokadományos nemesek közé emelkedett, azonban igen hányatott sorsa, és a rendkívül sok leszármazott következtében az 1800-as évek elejére teljesen elszegényedett. Jeles hivatalnok, pap vagy katona kevés került ki a családból. Egyrészt kiváltságosnak érzem magamat azért, mert más családkutatókkal ellentétben számomra igencsak bőséges forrásokat tartogattak a levéltárak. Megközelítőleg ezeroldalnyi iratot sikerült feltalálni, amelyek között anyakönyvek, összeírások, szerződések, magánlevelek, káptalani és konventi tanúságlevelek, királyi adománylevelek, vármegyei közgyűlési iratok és jegyzőkönyvek, nemességigazolási iratok vannak. A legnagyobb terjedelme azonban a peres iratoknak van, amelyek kitűnő képet adnak az elődök életéről, személyiségéről és a jellemvonásaikról. A levéltári anyagokon túl, a család két legbecsesebb iratára – az eredeti címeres nemeslevélre és az egykori családi levéltár hitelesített másolatára – is sikerült rátalálnom. Másrészről a kiváltságosság érzetét az adja, hogy az elért eredményeknek nem csupán egyedül, vagy szűk családi körben van lehetőségem örülni, hanem azt a több száz apai egyenes ági Hegedüs-leszármazott, a velük rokonságban állók és a Szajol története iránt érdeklődők is örömmel fogadják. Szajolban, a polgármesteri hivatal lépcsőfordulójában közszemlére vannak téve a megtalált oklevelek másolatai, és van a család történetét bemutató tabló is. A Hegedüsök 1701-ben kapott címere kisebb módosításokkal a mai napig a település címere is egyben. Az együttműködés az esperes-plébános úrral is kiváló Szajolban. A családkutatás során elért eredményeket egy internetes oldalon mutatom be, ahol a levéltáraktól kapott közlési engedélyeknek köszönhetően, a megtalált iratok is megtekinthetők. A családtörténetet idővel könyv formájában is közre kívánom adni.”

LÁTOGATÁS ERKEN

Szeptember 26-án, szombaton Erken jártunk nagyapámmal, ahol a polgármesteri hivatalban található irodájában fogadott minket Pető László polgármester, valamint Csintalan Györgyné önkormányzati képviselő, korábbi polgármester. A szajoli Hegedüs család több évtizedes zálogbirtoklást követően 1737-ben elhagyni kényszerült Erket. A leszármazottak évszázadokkal később sem felejtették el őseik szeretett faluját, ezt időnként azzal is kifejezve, hogy nevük előtt az „erki” előnevet használták. Fontosnak tartottam, hogy személyesen vigyem el Erkre a frissen megjelent kis könyvecske pár példányát, amely a Hegedüsök erki zálogbirtokosságával is foglalkozik. Megtekintettük az egykori plébánia épületében működő helytörténeti kiállítást, és a felújított templomot.

A képen a katolikus templom előtt Pető László, Hegedüs K. Ferenc és Csintalan Györgyné

2015. szeptember 12.

megjelent a hegedüs család történetét bemutató szakcikk

Örömmel számolhatok be arról, hogy egy kis füzetben megjelent és megvásárolható „A szajoli Hegedüs család rövid története és erki zálogbirtokossága” című szakcikk. Egy alkalommal a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárában jártam, és ötletet kaptam az összegyűjtött anyagból szakcikk megírásához. A cikk el is készült és úgy döntöttem, hogy saját magam intézem a kiadását egy önálló füzetben. Száz évvel ezelőtt nagy divatja volt a hosszabb-rövidebb terjedelmű családtörténeti munkák kiadásának. Könyvem külső megjelenésében e kor hasonló műveire emlékeztet. A borítótervet magam készítettem és a nyomdakész állapotba hozást sem engedtem át másnak. Ami a tartalmat illeti, a cím magáért beszél. A család történetét ismertetem röviden, valamint az egykori erki zálogbirtokossággal kapcsolatosan megtalált iratokat is bemutatom, amelyek Szolnokon a megyei levéltárban vannak eredetiben. A honlap tartalmát jól ismerők nagyon sok újdonságra nem számíthatnak. A cél az volt, hogy a családtörténet – még ha egyelőre rövid formában is –, de nyomtatásban is megjelenjen, szakszerű formában. A kiadóval történt együttműködés során arra az elhatározásra jutottam, hogy a család történetét részenként, kötetekre osztva fogom az olvasókhoz eljuttatni. A kutatás befejeztével, a teljes családtörténet papírra vetését követően pedig tervezem az anyagnak egy szép kiállítású könyvben való megjelentetését is. A kis könyvecske megrendelhető a Pytheas Kiadótól (15.5 x 23 cm, 32 oldal plusz 1 színes címerkép, ára 800 forint). Az ígéret szerint rövidesen bekerül majd a kiadó web shopjába is, ez a bejegyzés írásakor még nem történt meg (ettől függetlenül már rendelhető).

2015. május 31.

Egyházlátogatás Szajolban, 1746-ban

Az egyházlátogatási jegyzőkönyv eredetije az Egri Főegyházmegyei Levéltárban található, a 3414. raktári szám alatt. A dokumentum fordítását kérésemre Darvas Mátyás végezte el, latinról magyar nyelvre. A jegyzőkönyvet kérdésekre adott válaszok alapján vették fel, de a rendelkezésemre álló másolatban a kérdések nem szerepelnek, viszont a szöveg így is jól érthető. Az iratban a Hegedüs család tagjainak nevei is feltűnnek, sajnos nem jó színben. A templom anyagi helyzetére adott válaszokból megtudható, hogy Hegedüs Demeter és Mátyás is sok pénzzel tartozik a templomnak, amelynek csupán egy forint készpénze van, ezt pedig idősebb Hegedüs István őrzi saját ládájában. Az irat név szerint felsorolja Szajol földesurait, köztük a Hegedüs család felnőtt tagjaival. A jegyzőkönyv magyar fordítása a dokumentumtárba került.

2015. március 6.

Megújult a Dokumentumtár

Megjelenésében megújult, és reményeim szerint szebb lett a Dokumentumtár. A megjegyzés rovat szövege a Magyar Nemzeti Levéltár kérésének megfelelően megváltoztatásra került. Újdonság, hogy minden dokumentumnak röviden ismertetésre került a tárgya. A korábban is elérhető iratok változatlan formában tölthetők le. Az október 10-ei bejegyzésben ismertetett kettő perirat letölthető lett, az időközben megkapott közlési engedélynek köszönhetően (O27 No. 126; O27 No. 398). A Mária Terézia-féle úrbéri tabellák Szajolra vonatkozó anyaga is felkerült a listára. A letöltés azonban a levéltár partnercége, az Arcanum oldaláról történik. Az így letöltendő dokumentumhoz nem lehet közvetlen linket megadni, ezért a belinkelt oldalról tovább kell navigálni, amelyhez útmutató lett készítve (lásd: Dokumentumtár). A jövőben várhatóan több, hasonló módon elérhető dokumentum kerül fel majd a listára.

Folytatódott a rendhagyó történelemóra Szentendrén

Hegedüs K. Ferenc (100), a Jutasi Altisztképző Intézet egykori hallgatója, a Don-menti harcok veteránja, február 17-ére, második alkalommal is meghívást kapott Szentendrére, az MH Altiszti Akadémiára, ahol a hallgatók előtt, a kapott kérdésekre válaszolva a huszárkiképzésről, a katonaiskolai tanulmányokról, és a háborúban átélt eseményekről beszélt. Az eseményről a TV Szentendre közölt fotó- és videóanyagot.

2015. február 8.

Szajoli Értéktár Nap

Tavaly december 8-án abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy nagyapámmal egyetemben részt vehettem a „Szajoli Értéktár Nap” című rendezvényen, és egy kis előadás keretében bemutathattam a Hegedüs család iratait. Az eseményről a Nemzeti Művelődési Intézet honlapján lehet olvasni.

Máltai lovagok címerei a Mátyás-templomban

A fentebb említett előadást követően egy hölgy azt az érdekességet említette, hogy a budapesti Mátyás-templom altemplomában, kb. húsz évvel ezelőtt, látta a szajoli Hegedüsök címerét. Természetesen megpróbáltam utánajárni ennek az érdekes információnak, és ellátogattam a templomba. Ott megtudtam, hogy a máltai lovagrend az 1920 utáni időben az altemplomban tartotta üléseit, a falakon, pedig az elhunyt lovagok címerei függenek felakasztva. Legnagyobb sajnálatomra, a Hegedüs-címer nem volt közöttük. Mátéffy Balázshoz irányítottak, aki a templomot jól ismerő szakértő. Ő határozottan emlékezett a „de Szajol” előnévre az egyik címer esetében, és azt is elmondta, hogy nem mindig ugyanazok a címerek vannak a falakon, és javasolta, vegyem fel a kapcsolatot a lovagrenddel. Ugron Bélától, a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége részéről kaptam segítséget, akitől megtudtam, hogy nem a szajoli Hegedüsökről, hanem a szajoli Fejérekről van szó; Fejér Aladár és Fejér Miklós volt egykoron a lovagrend tagja.

Érdekes hír egy régi újságban

A Pápai Hírlap 1931. február 7-ei számának 3. oldalán, az eljegyzések rovatban a következő szerepel: „Tóth Ferenc Pápa városi pénztárnok leányát, Babykát eljegyezte erki és tiszaszajoli Hegedüs Géza rendőrtisztviselő Budapestről”. Úgy látszik, hogy a Hegedüsök évszázadokkal Erk elhagyását (1737) követően is emlékeztek az egykori ottani birtoklásra. Ez minden bizonnyal nem kizárólag szájhagyomány útján történt, hanem a család birtokában lévő, mára már elenyészett iratok is tanúskodhattak a dologról és az erki előnév használatáról.

2014. december 22.

PÜSPÖKI EGYHÁZLÁTOGATÁS TISZAPÜSPÖKIBEN ÉS SZAJOLBAN, 1767-BEN

1767. július 18-án egyházlátogatás, vagyis canonica visitatio volt Tiszapüspökiben és a hozzá tartozó Szajolban. Az egyházlátogatást maga a püspök, Eszterházy Károly végezte. Az elkészült latin nyelvű jegyzőkönyv nyomtatásban is megjelent. (Az egri egyházmegye történetének forrásai 1. Eszterházy Károly püspök egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1766–1767. Közzéteszi: Kovács Béla, Érseki Gyűjteményi Központ, Eger, 1997., 461–467. oldal) A latin nyelvű szöveg Szajolra vonatkozó részének magyar fordítását kérésemre Darvas Mátyás végezte el, amelyet a dokumentumtárban közre adok.

Megragadva az alkalmat, boldog karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok minden látogatónak!

2014. október 27.

Hegedüs K. Ferenc (100) előadása Szentendrén, az MH Altiszti Akadémián

Az október 13-án megtartott előadással kapcsolatosan a www.honvédelem.hu internetes oldal közöl beszámolót „Rendhagyó történelemóra Szentendrén” címmel, videóanyaggal, képgalériával. Ahogyan a cikk is fogalmaz, Hegedüs K. Ferenc bő másfél órában mesélt a katonai tapasztalatairól, a kiképzésről, a háborúról és az életéről.

(Fotó: www.honvedelem.hu)

2014. október 17.

A TISZAPÜSPÖKI HISTORIA DOMUS

A plébániákon általában található egy nagy könyv, amelyben feljegyezték a fontosabb eseményeket. Ezt nevezik historia domusnak, vagyis „háztörténetnek”. Tiszapüspökiben, az egykori plébánia épületében helytörténeti kiállítás van, itt található meg a historia domus. A kézzel vezetett nagy könyv címoldalának felirata: „A tiszapüspöki egyház története”. Az 1723. évre vonatkozik az első bejegyzés, magyar nyelven, amely az első, elveszettnek tekintett, 1775 előtti anyakönyvet írja le.

„A legelső anyakönyv ez évben kezdődik. Alakja negyedrét, bőrkötésű. Három részre oszlik. Az első részben vannak beírva a kereszteltek, középen a megholtak, végén a házasultak. [...] A legelső plébános Czakó János, ki jászberényi káplánból e napon rendeltetik Tisza-Püspökibe [...] A második keresztelt Hegedüs Lőrincz leánya, Erzsébet, – valószínűleg T. Szajolból. [...]”

A negyedrét kifejezés azt jelenti, hogy egy ív négy lapot, vagyis nyolc oldalt tesz ki. A gyakorlottabb szem számára feltűnik, hogy a szöveg nem az 1700-as években megszokott írásformát tükrözi, hanem inkább az 1800-as évek második felére jellemző kézírás, dőlt betűkkel. A fogalmazás sem az 1700-as évek stílusát tükrözi. Belelapozva a könyvbe, látható, a későbbi bejegyzésekre is ez lesz a jellemző. Feltűnő továbbá, hogy 1847-ig rendkívül szűkszavúak, és időben ritkák a bejegyzések, amelyek alig négy–öt oldalt tesznek ki. Az ezt követő – a könyv nagy részét kitevő – bejegyzések részletesekké válnak, és időben 1919-ig tartanak. Világosan látszik, hogy nem ez az első historia domus. Ezt a könyvet valószínűleg 1847 körül kezdték vezetni magyar nyelven. A korábbi könyvet feltételezhetően latin nyelven vezették, amelyből kivonatosan átírták a fontosabb eseményeket az újonnan megkezdettbe. Az 1775 előtti időkre kettő fontosabb bejegyzést találni. Az első Hegedüs Istvánra, a címerszerző Hegedüs Gergely testvérére vonatkozik, 1752-ből, és így hangzik: „T. Szajolban meghal Hegedüs István 82dik évében, s a templomban temettetik el.” A másik fontos jegyzet pedig 1769-ből a címerszerző Hegedüs Gergely fiának, Jánosnak halálát említi: „T. Szajolban Hegedüs János 84 éves korában meghal.” Hegedüs János 1740-ben tanúskodik (lásd: MNL HML IV-9/d/9 No. 214). Ekkor 44 évesnek írják, amit hitelesebbnek fogadhatunk el. Úgy látszik, a historia domus bejegyzése jó tíz évet téved.

A historia domus mellett a tiszapüspöki plébánia életére vonatkozóan kettő protocollumnak nevezett könyv is fellelhető. Ezekbe bemásolták a kapott, illetve kiadott iratok, levelek tartalmát. Az első protocollum az 1811 és 1821 közötti időszakra vonatkozik; feltalálási helye Törökszentmiklóson van, a Butyka Béla Helytörténeti Gyűjteményben. A második protocollum 1821 és 1868 közötti átiratokat tartalmaz, és a historia domushoz hasonlóan, a Tiszapüspöki Helytörténeti Gyűjteményben van az őrzési helye.

Ezúton is köszönöm Kocsis Istvánné Butyka Vilmának a kutatáshoz nyújtott segítséget.

2014. október 10.

A hegedüs családra vonatkozó perek a neoaquistica commissio idejéből

A törökök kiűzését követően felállították a Neoaquistica Commissiót (Újszerzeményi Bizottság), amely 1688 és 1741 között állt fenn. Feladata a visszafoglalt területeken fekvő birtokok tulajdonjogainak vizsgálata volt, amely 1723-tól a Királyi Táblán lefolytatott perek útján történt. Abban az esetben, ha a beidézett földesúr nem tudta hitelt érdemlően igazolni birtokához való jogát, az a Királyi Kamaráé lett. A jogok sikeres igazolása esetén, pedig a nemesnek birtoka becsült értékének tíz százalékát kellett megfizetnie fegyverváltság címén, a törökök elleni háború költségeit ellensúlyozandó.

Tekintettel arra, hogy a Hegedüs-levéltárban megtalálható az 1727. május 6-ára, Pestre, a Királyi Táblára szóló idézés a szajoli birtok vizsgálata ügyében (V jelzet, 38–40. oldal), indokolt volt a perirat utáni kutatás. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában külön szekcióba rendezve találhatók az újszerzeményi perek (O 27). A mutatókönyveket átvizsgálva korábban sikerült megtalálni a per sorszámát (No. 398). A mutatókönyvből kiderült, a Hegedüsök egy másik perben is érdekeltek voltak, amely az egykori erki birtokra vonatkozott (No. 126). A két per aktáját a mai napon sikerült a kezembe vennem és átvizsgálnom. Az anyag feldolgozására a megrendelt iratmásolatok elkészülte után, a későbbiekben kerül sor. Annyi azonban már most elmondható, hogy várakozásommal ellentétben tanúvallomásokat sem, és leszármazási adatokat sem tartalmaznak a perakták. A Szajolra vonatkozó periratban Hegedüs Demetert, Mihályt és Lőrincet említik. Csak a Hegedüs, a Török és a Fejér család maradhatott meg birtokában. A Trombitás családot megfosztották birtokrészétől (az egyetlen leányutód nem nemeshez ment feleségül). A Királyi Kamara az így megszerzett birtokokat a legtöbb esetben eladta. Más iratokból tudni lehet, hogy a Trombitás-rész a Lovas családé lett, amelytől a Hegedüsök bérelték azt. Később a Lajkók, mint leányági leszármazottak pert indítottak a visszaszerzéséért, amelynek eredményeként visszavásárolhatták azt a Lovas családtól. Az Erkre vonatkozó perben (1726) a címerszerző Hegedüs Gergely és testvére, István volt érintve, azonban nevük csak az alperesek felsorolásakor szerepel az aktában. Mellékletként van csatolva a Garamszentbenedeki Konvent tanúságlevele, amely Erk és a hozzá tartozó Győ nevű puszta birtokosaira vonatkozóan tartalmaz okleveleket átiratban a konvent levéltárából. Tudható, hogy a Hegedüs család zálogbirtokos volt a Várkonyi (másképpen Sántha) és Nagy családokkal egyetemben, de a Hegedüsök birtoklására vonatkozó zálogszerződésre még csak utalás sincs.

2014. augusztus 24.

A hegedüs család ágainak melléknevei

A Hegedüs családon belül egyes ágakhoz melléknevek kapcsolódnak. Egy ezzel a témával kapcsolatos bekezdéssel kibővült a családtörténet családfát ismertető fejezete.

Ezúton kérem, hogy aki a melléknevekkel kapcsolatban további információval tud szolgálni, küldjön üzenetet a kapcsolat menüponton keresztül!

2014. július 28.

frissült a családtörténeti rész

A családtörténeti részben a szó szerint idézett dokumentumok szövegei frissítésre kerültek. Ez a gyakorlatban szakszerűbb közlést jelent. A rövidítéseket külön jelzés nélkül, a teljes alak használatával feloldottam. Az eredeti helyesírást és ékezethasználatot megtartottam, azzal a megjegyzéssel, hogy a kis és nagy kezdőbetűket a mai helyesírásunknak megfelelően használtam. Az eredetileg felsőindexbe tett toldalékokat normál szedéssel, kötőjellel kapcsoltam a szavakhoz. A családtörténet leírásában kisebb pontosítások, kiegészítések is történtek.

hegedüs k. ferenc díszvendég volt a veszprémi altiszti avatáson

A családtörténeti részben a szó szerint idézett dokumentumok szövegei frissítésre kerültek. Ez a gyakorlatban szakszerűbb közlést jelent. A rövidítéseket külön jelzés nélkül, a teljes alak használatával feloldottam. Az eredeti helyesírást és ékezethasználatot megtartottam, azzal a megjegyzéssel, hogy a kis és nagy kezdőbetűket a mai helyesírásunknak megfelelően használtam. Az eredetileg felsőindexbe tett toldalékokat normál szedéssel, kötőjellel kapcsoltam a szavakhoz. A családtörténet leírásában kisebb pontosítások, kiegészítések is történtek.

2014. július 26-án altiszti avatás volt Veszprémben, amelyen díszvendégként részt vett Hegedüs K. Ferenc, aki egykoron a Magyar Királyi Honvéd Veszprém-Jutas Altisztképző Intézetben végzett. Az eseménnyel kapcsolatban a veol.hu cikket közölt.

Idézet a cikkből:
„Jutas, amelynek emléke ma idehozott minket, a legjobb honvéd altisztképző volt. Itt mindenkinek a rangját a teljesítmény adta meg. Veszprémből elkötelezett, bátor, a katonai szolgálatot a haza védelmében választó emberek kerültek ki, akik hűségesek maradtak a nemzet ügyéhez a háború, s a totális diktatúrák idején is. Akinek ezzel kapcsolatban bármiféle kétsége is lett volna, az elég, ha rápillant a mellettem látható 100 éves Hegedűs Ferenc nyugállományú páncélos őrmesterre, aki szálfaként áll a tűző napon – utalt Hende Csaba a Jutas Altisztképző Intézetben végzett doni túlélőre, aki meghívást kapott a veszprémi ünnepségre.”

Az ATV híradójában 11:10-től látható a beszámoló.

(A képen (középen) Hende Csaba honvédelmi miniszter és Hegedüs K. Ferenc
(Forrás: veol.hu)

2014. július 11.

hegedüs k. ferenc köszöntése 100. születésnapján

Július 10-én, Kecskeméten, a Szent Miklós templom melletti díszteremben katonai tiszteletadással köszöntötték Hegedüs K. Ferencet 100. születésnapján. A jelenlévőket Bakos Tibor nemzetőr dandártábornok üdvözölte, majd Oskolás János költőnek az ünnepelthez írt köszöntőverse hangzott el. A doni hadműveletekben a frontvonalban részt vett egykori őrmester életútját Kenyeres Dénes nyugállományú alezredes ismertette röviden. Kecskemét Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala részéről Mák Kornél alpolgármester, a Honvédelmi Minisztérium nevében Hornyák Erika alezredes, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület részéről Székelyné Körösi Ilona, valamint a Hagyományőrző Kerekasztal és a Honvéd Hagyományőrző Egyesület köszöntötték az ünnepeltet. A Nemzetőrség tiszteletbeli hadnagyi rangot adományozott Hegedüs K. Ferencnek, a kinevező oklevelet Polyák József nemzetőr vezérőrnagy adta át. Leviczky Cirill átnyújtotta Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőoklevelét. A szajoliak képviseletében az ünnepségen részt vett Szöllősi József polgármester és Rudi Gyula, akik ajándékot adtak át. A család nevében köszönetet mondok a szervezőknek és a résztvevőknek azért, hogy nagyapámat ilyen nagy megbecsülésben részesítették.

Az oldal szerkesztőjeként magam is boldog születésnapot kívánok nagyapámnak és megköszönöm neki, hogy a szajoli Hegedüsök történetének kutatása terén útnak indított.

A Kecskeméti Televízió riportja
A Kecskeméti Hírhatár cikke fotógalériával
Fotógaléria a dokumentumtárban

A képen Hornyák Erika, Kenyeres Dénes és Hegedüs K. Ferenc látható.

2014. június 30.

helyzetjelentés a családtörténeti kutatásról

Legnagyobb sajnálatomra, a család történetével kapcsolatos új kutatási eredményről nem tudok beszámolni. Sajnos, kevés feltáratlan forrás maradt a kutatás jövőbeli céljaként. Egy 1727 és 1730 közötti időre datált pernek az anyaga, amelyben a Királyi Tábla megfosztotta a Trombitás családot Szajol negyedrészétől, valószínűleg a Királyi Tábla levéltári anyagában található. Talán, a Hegedüs családra vonatkozó adatokat is tartalmaz, ugyanis az ügyben a bíróságra történő idézés megtalálható a Hegedüs-levéltárban (V jelzet, 38–40. oldal). Szajol negyedrészét a Lajkók, mint leányági leszármazottak később visszaszerezték. Az egykori Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék közgyűlési iratainak jövőbeli átnézése bizonyára tartogat még pár ismeretlen dokumentumot a Hegedüsökre vonatkozóan.

Amennyire időm engedi, dolgozom a család történetét bemutató könyv kéziratán. Jelenleg éppen a peres iratokat ismertető fejezet végleges formába öntése folyik. A könyvnek azonban előre láthatólag lesznek nagy hiányosságai. A teljes családfa összeállítása szinte lehetetlen feladat az elveszett tiszapüspöki anyakönyv okán.  Az Almásy családdal Szajol határának kiigazításáért való hosszú ideig tartó pereskedés iratainak többsége nem áll rendelkezésre, és nem sok lehetőség látszik a pótlásra. Úgy tűnik, a korábbi perek anyagait átették a később indítottakéhoz, amelyek végül az egykori Igazságügyminisztérium (1867-1949) levéltárába kerülhettek, amely azonban tűzkárt szenvedett, csaknem teljesen megsemmisült. Megjegyzendő, hogy a megmaradt Hegedüs-levéltár, vagyis a Hegedüs család iratainak könyv formátumban bekötött hiteles másolatai egykoron az Almásy család elleni perek mellékleteit képezték.

A Hegedüs-levéltárról készült újabb, az eddiginél jobb minőségű fotómásolat bekerült a dokumentumtárba (leveltar_1778_v2.pdf). A levéltárról 1893-ban készült magyar nyelvű fordítás eddigi, helyenként homályos fotómásolata helyére sokkal jobb minőségű szkennelt változat került (leveltar_1778_magyar.pdf).

Végül egy mondat erejéig emlékezzünk meg az 1701-es nemeslevél kiadásának 313. évfordulójáról, amely a mai napra esik.

2014. április 25.

bérmálás törökszentmiklóson, 1767-ben

A családtörténeti kutatásoknak fontos forrásai az anyakönyvek. A katolikus egyházban a kereszteltek, a házasultak és a meghaltak anyakönyve mellett létezik egy negyedik anyakönyv is: a bérmáltaké. Amíg az első három általában a plébániákon található, az utóbbit rendszerint az egyházmegyei levéltárakban kell keresni. A bérmálást a régi időkben mindig maga a püspök végezte. Sokszor öt-hatévente került sor csak bérmálásra, előre meghirdetett időpontokban, adott településeken. Megjegyzendő, hogy 1907-ig a bérmálás megelőzte az első áldozást.

1767. július 19-én Törökszentmiklóson volt bérmálás, ahová a környező településekről is érkeztek. Ekkor a szajoli Hegedüs családból is sokan bekerültek az anyakönyvbe. A fellelhető adatok segítik a kutatók munkáját, de sajnos nagy hiányosság, hogy ekkor a bérmáltak szüleit nem jegyezték fel. Érdekes megfigyelni, hogy sokan idősebb korukban bérmálkoztak. A Szajolban lakó Hegedüs István 56 éves korában részesült ebben a szentségben. Ő minden bizonnyal az 1701-es nemeslevélben szereplő Istvánnak a fia. Hasznos információ, hogy három Hegedüs Jánost is találunk, akik azonosíthatók a családfán. Kettő közülük 30 éves, ők bizonyára a családfa VII. tábláján található János, és János Urbán. Harmadikuk 32 éves, ő pedig talán a VI. táblán található, 1736-ban született János. A hasznos információ nem több, mint, hogy a családfa említett Jánosai megérték a felnőtt kort, valószínűleg továbbterjesztették a családfát, azonban utódaikat eddig még nem sikerült beazonosítani. A 45 éves József az I. táblán szereplő Mátyás fia lehet. József felperesként szerepel az MNL OL O18 No. 1836. jelzetű periratban, amely a 2013. augusztus 30-ai bejegyzésben ismertetve lett.

A bérmálási anyakönyv Hegedüs nevűekre vonatkozó adatai megtekinthetők a dokumentumtárban.

2014. március 31.

az 1669-es királyi birtokadományozás emlékére

1669. április 1-jén I. Lipót király Bécsben kelt adománylevelével Fejér Mihálynak, Török Andrásnak, Trombitás Mátyásnak és Hegedüs Demeternek adományozta Szajolt. Emlékezzünk e helyen a 345 évvel ezelőtti eseményekre! A családtörténeti részben, a „Szajoli birtok” című fejezetben elolvasható, hogyan is szerezték meg a birtokot és a királyi adománylevelet a nemesek. A fejezet szövegét nem jelentős mértékben pontosítottam, kiegészítettem. A változtatás nem érintette az eredeti dokumentumok közölt szövegét.

Meg kell jegyeznem, hogy a közölt forrásszövegek terén szakmai tekintetben vannak hiányosságok – ez a megállapítás az egész családtörténeti részre helytálló. Amint a kedves olvasó is bizonyára észrevette, a régi iratok szövegei tele vannak rövidítésekkel, idegen – főként latin eredetű – szavakkal, valamint a kis és nagy kezdőbetűket is eléggé esetlegesen, rendszertelenül alkalmazták. A forrásszövegek közlésének is van helyes szakmai gyakorlata. A rövidítéseket fel kell oldani oly módon, hogy a szó teljes alakja megismerhető legyen. Az idegen eredetű, vagy ma már nem közérthető kifejezéseket meg kell magyarázni. A kis és nagy kezdőbetűk használatával kapcsolatban rendet úgy érdemes tenni, ha a mai időnk gyakorlatának megfelelően kijavítva közöljük azokat. Az eredeti helyesírást egyéb tekintetben pedig megtartjuk. Ezeket az irányelveket igyekszem is majd alkalmazni a Hegedüs család történetét bemutató könyv kéziratának elkészítése során. Az internetes családtörténeti oldal esetében ez még a jövő feladata lesz; e tekintetben türelmet kérek az olvasóktól.

A kis kitekintés után térjünk vissza a birtokadományozás emlékére! Felelevenítve a történteket, jól látszik, hogy az egykor élt elődök nagymértékben ragaszkodtak szeretett Szajoljukhoz. A legnagyobb bajban össze tudtak fogni a falu megmentéséért. A szoros kötődés akkor is megmaradt, amikor a dicső elődök emléke kissé már megfakult, és az elszegényedés során a kisnemesi életformát sokan nem tudták tovább fenntartani. Az elődök példája álljon előttünk azért, hogy ez a község iránt érzett szeretet és az összefogás képessége a mai időkben is jellemezni tudja a népes Hegedüs család tagjait és a szajoli lakosokat!

elkészült a hegedüs-címer újabb változata, díszes keretmezőben

Elkészült, és a dokumentumtárban is letölthető (kiemelt dokumentumok) a Hegedüs-címer egy újabb változata, amely az 1701-es címeres nemeslevélben megfestetthez hasonlatosan, ún. díszes keretmezőben ábrázolja a címert. A képet Máthé Erika készítette olajfestékkel, A3 méretben, falapra. Kérésemnek megfelelően igyekezett kijavítani minden olyan hibát, amely az eredetit jellemezte. A címertan gyakorlata szerint egy újonnan elkészített címer esetében törekedni kell a hibamentességre. Igaz ez még akkor is, ha mintául egy királyi oklevél szolgál. Az eredeti nemeslevélben szereplő kép egyes színei megváltoztak az elmúlt 313 év során. Az ezüst festék helyenként nagyon besötétült. Szakértői vélemény szerint a kép kerete eredetileg aranyszínű volt, a mai zölddel szemben. Látszik, hogy a régi mesternek elfogyott a helye amikor a címerkép megfestéséhez ért munkájában; a pajzsokat tartó vitéz alakjának ábrázolása kissé elnagyolt. A címer saját célra szabadon felhasználható; közlés esetén kéretik a forrás (ezen internetes oldal) megnevezése. Bal oldalon az eredeti nemeslevélben található címer látható, jobb oldalon pedig az újonnan elkészült.

   

2014. március 12.

javítások, bővítések a családfán

Szükséges volt korrigálni a családfát, amely a családtörténeti részben megtekinthető. A nehézséget az okozza hogy a családfa elején szereplő ősök esetében nem mindig állnak rendelkezésre anyakönyvi bejegyzések, így más dokumentumok adataira szükséges támaszkodni, amelyek gyakran csak közvetett módon utalnak leszármazási adatokra. Ritkább esetben, de az is előfordul, hogy az iratok egymásnak ellent mondanak. A leszármazás esetében ezért helyenként feltételezésekbe kell bocsátkozni, azonban azokat a lehetőségekhez mérten mindig kellően meg kell alapozni. A kutatás előre haladtával újabb dokumentumok kerültek elő, amelyek a korábban felvázolt leszármazás pontosítását teszik lehetővé.

Amint a 2013. november 20-ai bejegyzésben is olvasható, a család őse a korábbi feltételezésekkel ellentétben, nem a közeli Tiszapüspökiből származhatott, hanem a Kovacsóczy által közöltek alapján, a dévaványai lakhelyű, Nyáry Zsigmondtól felszabadítólevelet kapó, ezt követően, pedig nemességet szerzett Hegedüs Jánostól. A család tagjai a nemesi jogok igazolása során később csak az 1669-es birtokadományozó-levélig és az 1701-es nemeslevélig nyúltak vissza az időben. A korábbi időkkel nem foglalkoztak, ezért csupán Kovacsóczy közlésére lehet támaszkodni, aki könyve írásakor a család akkor még meglévő régi irataiból is dolgozhatott. Nem tehetünk mást, mint hogy a dévaványai Hegedüs Jánost a családfa elejére tesszük. Azt a kérdést viszont el kell dönteni, hogy vajon ő és a két ismert ős, vagyis a két testvér közül János, egy és ugyanazon személy-e, vagy pedig a dévaványai Hegedüs a két testvér apja (talán nagyapja, de ez sokkal kevésbé valószínű) lehetett.

Kiindulásként rögzíteni kell kettő olyan tényt, amelyet a döntésnél fel kell majd használni. Az egyik az, hogy az 1669-ben birtokadományt nyert Demeter nem az adományozás által lett nemessé. Már korábban is nemes volt – bizonyára testvérével, Jánossal egyetemben –, legalábbis a Garamszentbenedeki Konvent egyik irata 1667-ben nemes személyként említi (Hegedüs-levéltár C jelzet, 14–16. oldal). A másik információ pedig a 79 éves Ökrös György 1746-ban felvett tanúvallomásában szerepel (Hegedüs-levéltár W jelzet, 40-41. oldal), amely szerint a testvérek eleinte együtt laktak Szajolban, később váltak el egymástól és osztozkodtak.

A kérdés eldöntéséhez azt kell mérlegelni, hogy valószínűbb-e az, hogy a testvérek együtt szerezték a nemességet és együtt vásárolták a szajoli birtokukat (még a Bory Györgytől való birtok-visszavásárlás előtti időre gondolva), mint, az hogy a nemességet és a birtokot is apjuk szerezte, és tőle örökölték azokat. Anélkül, hogy igazán hosszú fejtegetésbe kezdenék, az öröklés sokkal valószínűbb. Az iratok nem említik, hogy a dévaványai Hegedüs János a nemességet a testvérével együtt szerezte volna. Birtokot vásárolni pedig Szajolban nem lett volna egyszerű. A sok birtokos közül valaki, élve ehhez való jogával, biztosan ellent mondott volna az eladásnak. A szajoli nemesek birtokai minden jel szerint (a szokásoktól eltérően) leányágon is öröklődtek (később ezt az állapotot viszi tovább az 1669-es adománylevél is). Nyitva állt tehát a beházasodás által való birtokszerzés lehetősége a nemesek részére; feltehetően a dévaványai Hegedüs János is így szerezte szajoli birtokrészét. Mindezeket megfontolva, nem valószínűsíthető, hogy a dévaványai Hegedüs János a két testvér egyike volt. Sokkal inkább az látszik valószínűnek, hogy ő volt a testvérek apja.

Az a Péter, aki a Péter-ág őse, eddig a címerszerző Gergely fiaként szerepelt, de ez bizonyára tévedés. Ez javítva lett. Az MNL HML IV-1/b/582 No. 811 (1846) jelzetű nemességigazolási dokumentum a Péter-ág ősének az 1701-es nemeslevélben szereplő Pétert teszi, de őt Gergely fiaként szerepelteti; ez adott okot az eddigi tévedésre. A nemeslevélből tudva lévő, hogy Péter valójában Gergely testvére volt, de a nemességigazolási dokumentum családfáján szereplő Péter nevű őssel semmiképpen nem lehet egyező személy, mert annak 1736-ban és 1739-ben fiai születtek, Gergely testvére, pedig ekkor már nem élt. (Időközben több olyan dokumentum is keletkezett, amelyben szerepelnie kellett volna, ha életben lett volna.) Amint a kutatás során kiderült, semmilyen adat nem utal arra, hogy a címerszerző Gergelynek lett volna egy Péter nevű fia, így az egyetlen szóba jöhető lehetőség a Péter-ág őseként az I. táblán szereplő Mátyásnak az eddig is feltüntetett Péter nevű fia, aki születési idejét tekintve pontosan beleillik a képbe. Mátyás fiairól egy 1747-es szerződés tesz említést (MNL HML XII-1/37 No. 474. 731-732. oldal).

Felkerült a családfára a fiú utód nélkül maradt Hegedüs Lőrinc, aki a közvetett bizonyítékok alapján az 1669-ben birtokadományt nyert Demeter fia lehetett. Egy 1748-as per (MNL OL O18 No. 1838) anyagából az derül ki, hogy Lőrinc Demeter lineájába tartozott. (A Hegedüs család az 1747-es osztálylevél következtében öröklés szempontjából két ún. lineára, leszármazási vonalra oszlott, a két ős, Demeter és János utódai esetében.) A perben a birtokadományt nyert Demeter szintén Demeter nevű unokája megtámadott egy szerződést, amelyben Lőrinc özvegye eladta szajoli birtokrészét, amely őt később örökségként illette volna meg. Hegedüs Lőrinc kimaradt az 1701-es címeres nemeslevélből. Részt vett a Rákóczi-féle szabadságharcban, 1705-ben Aradon raboskodott (Botka János (szerk.): Zounuk 4. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Szolnok, 1989., 324-326. oldal). Tekintve, hogy Demeter 1697 körül született (1746-ban 49 évesen tesz tanúvallomást, MNL HML IV-1/b/56 85), a korkülönbségre adható becslések megfontolása után Lőrincet az ifjabb Demeter nagybátyjaként tudjuk csak elhelyezni a családfán.

Kibővült a családfa pár Erken anyakönyvezett taggal. Akik feltehetően, vagy bizonyosan gyermekként meghaltak, azok továbbra sem szerepelnek. Hegedüs István 1717-ben Szolnokon kötött házasságot Andrásy Annával. István két idősebb fia közül, Istvánnak bizonyosan nem ő volt az édesanyja és feltehetően Máténak sem.

A címerszerző Gergelynek volt egy József nevű fia, aki a tiszapüspöki anyakönyv szerint 1783-ban halt meg 76 évesen. A már említett 1748-as perben kiegyezik Hegedüs Demeterrel oly módon, hogy a vitatott szajoli birtokrész a másik félre szálljon ha annak nem marad fiú utódja. József valószínűleg nem kötött volna ilyen egyezséget, ha nem lett volna életben lévő fia, de gyermekeit azonban nem ismerjük név szerint.

A birtokadományos Demeter szintén Demeter nevű unokájának leszármazási táblázatára felkerültek a házastársak nevei.

A családfa elejének korrigált része így néz ki:

2014. január 26.

újabb iratok kerültek a dokumentumtárba

Bővült a dokumentumtár a család ősének tartott dévaványai Hegedüs János nemesi bizonyságlevelének kiadását elrendelő vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv oldalaival, 1659-ből. (A bizonyságlevélről szóló rész a 65. oldal alján kezdődik, és a 66. oldal tetején fejeződik be.) Ennek tartalma a 2013. november 20-ai bejegyzésben már ismertetésre került.



MNL HML IV-1/a/1 (Protocollum B) 63-66. pag.

Öt összeírás Szajolra vonatkozó oldalai is bekerültek a dokumentumtárba, amelyek az 1746 és 1749 közötti időkből valók. (Az összeírásokra Pataky László hívta fel a figyelmemet; köszönettel tartozom érte.)

Különös érdekesség, hogy a többi Hegedüssel ellentétben Hegedüs Pál a szintén Pál nevű fiával a nem nemesek között fordul elő. Mint ismert, a Hegedüsök egyik ága – János utódai, közöttük a címerszerző Gergely is – régen Erken volt birtokos. Az erki anyakönyvben sok bejegyzés van a Hegedüsökre vonatkozóan, közöttük van egy Pál nevű, akinek gyermekei születtek, és sehogyan sem lehet őt a családfára illeszteni. A többi Hegedüs maguk közé tartozóként kezelhette, mert úgy tűnik, velük együtt 1737 után visszaköltözött Szajolba. Talán, egy Hegedüs leány törvénytelen gyermeke volt. Az is lehet magyarázat, hogy Hegedüs leány törvényes házasságából, de nem nemes apától született gyermeke volt, és csak ragadványneve volt a Hegedüs. Egy 1806-os per anyagában (MNL HML IV-9/d/122 No. 3339) melléklet egy 1755-ös irat, amelyben érintőlegesen szerepel Hegedüs alias Fakó Pál, aki a Fejér család taksása volt, ami azt valószínűsíti, hogy nem volt nemes, így ő lehet az összeírások nem nemes, különleges Hegedüse. A peranyag másik melléklete azt is említi, hogy Hegedüs alias Fakó Pál elszökött a portájáról, feltehetően véglegesen távozott Szajolból.

1747-ben a szajoli nemesek egy osztálylevélben egyezetek ki egymással. Ekkor osztozott meg igazságosan egymással a Hegedüs család két ága. Így lett mindkét ágnak negyed-negyed rész birtoka Szajolban. Az összeírások helyenként feltüntetik a nemesek által fizetendő dikát, vagyis rovásadót, amelyet vagyoni alapon számítottak ki. Szembetűnő, hogy az osztálylevél előtti időkben János leszármazottai sokkal nagyobb birtokrésszel rendelkeztek Szajolban, mint az 1669-es adománylevélben szereplő Demeter utódai. Ez arra enged következtetni, hogy a két testvér közül János volt az elsőszülött, ő örökölt nagyobb vagyont, több földet. Tekintve, hogy János kimaradt az adománylevélből, utódaitól később egyszerű lett volna per útján megszerezni a birtokrészüket; bizonyára ez a fenyegetettség volt az alapja az 1747-ben történt igazságos kiegyezésnek.

Megfigyelhető, hogy voltak, akik már életükben megosztoztak elsőszülött fiukkal. Így tett a címerszerző Gergely István nevű testvére a szintén István nevű fiával, valamint Mátyás Péter nevű fiával.

MNL HML IV-7/b/4 öí. 595 5. pag.(1746)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 588 21. pag. (1747)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 596 4. pag. (1747)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 598 8. pag. (1747)
MNL HML IV-7/b/4 öí. 590 22. pag. (1749)

2014. január 19.

francia egyetemisták megkeresése hegedüs i. miklóssal kapcsolatban

Január 4-én Lucie Boulet és Mathilde Dumonet, Franciaországban élő egyetemisták azzal az információval kerestek meg, hogy 1918-ban, az I. világháború idején annak a kisvárosnak a kórházában halt meg Hegedüs Miklós szajoli származású katona, ahol ők is élnek, és tanulmányaikhoz kapcsolódóan foglalkoznak az üggyel. Érdeklődtek, tudok-e valamilyen adattal szolgálni. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy segíteni tudok, de rendelkeztem egy fényképpel a szajoli világháborús emlékműről, és a rajta lévő nevek alapján kiderült, hogy Hegedüs I. Miklósról van szó, és az I betű útba igazított. (Megjegyzés: az I. rövidítés a család István-ágát jelöli.) Ezt követően Hegedüs I. Gábor segítségével – aki a saját leszármazási vonalát kutatja – sikerült pontosítani az adatokat, és rövid ismertetőt is adtam a család történetéről. Kijavításra kerültek a hozzátartozók Franciaországban betűhibákkal rögzített nevei. Az egyetemista lányok elküldték Hegedüs Miklós haláláról Franciaországban kiállított igazolást, és ígéretük szerint folytatják a kutatást további adatok után. Feltételezni lehet, hogy Hegedüs Miklós hadifogolyként tartózkodott Franciaországban. A szajoli halotti anyakönyvbe utólag, 1921. jűlius 10-én jegyezték be a halálesetet, a következő megjegyzéssel: „A hazáért hősi halált halt katona halál esete bejegyezve a B. M. [Belügyminisztérium] által közölt adatok alapján /: 49222/1921. B. M. sz.”

Adatok:
Név: Hegedüs Miklós
Szolgálati hely: császári és királyi 68. gyalogezred, Szolnok
Születési idő, hely: 1889. április 8., Szajol
Elhalálozás ideje, helye: 1918. november 5., Saint-Chély-d'Apcher (Franciaország)
Szülők: Hegedüs Miklós, Herczeg Erzsébet
Házastárs: Lajkó Borbála
Gyermekek: Pál, László

Különös érdekesség, hogy Hegedüs Miklós 1911-ben ugyanazon a napon – november 26. – kötött házasságot Szajolban, mint a saját dédapám, továbbá a dédapám testvére. A három Hegedüs házassági bejegyzése egy lapon szerepel az anyakönyvben

2013. december 16.

Kocsis Istvánné Butyka Vilma – a Tiszapüspöki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője – ötlete nyomán megkerestem a Szatmári Római Katolikus Püspöki és Káptalani Levéltárat az ügyben, hogy nincs-e ott az elveszett 1775 előtti tiszapüspöki anyakönyv. Abban az időben, amikor az anyakönyvnek nyoma veszett, a Szatmári Káptalan volt ugyanis a tiszapüspöki földek tulajdonosa. A válaszlevél azonban arról tájékoztatott, hogy az anyakönyv nincs ott a levéltárban.

Hegedüs I. Gábor azt a kérdést tette fel, hogy a kiskunmajsai Lajkóknak lehet-e leszármazási kapcsolatuk a szajoli Lajkókkal. A válasz keresése során eszembe jutott a Hegedüsök és a Lajkók közötti becsületsértési per (MNL HML IV-9/d/66 No. 1080 (1775)), amelynek kapcsán a Lajkók nemességének akkoriban némiképpen feledésbe merült eredete felkutatásra került, amely így napjainkban is ismert lehet. A per során felvett egyik tanúvallmás szerint, a szajoli Lajkók a Kiskundorozsmán élő nemes Lajkókat keresték meg a rokonság és a közös eredet ügyében, de elutasításban lett részük. „Lajkó György Panaszolta a Tanúnak hogy Dorozsmán lakos nemes Lajkó nevű Emberséges Embernél járt légyen, hogy fogadná Attyafiának Szajoli Lajkó familiát, de hogy azt mondotta volna azon Dorozsmai Lajkó Ebb fogadgya, s Ebb Attyafiai volnának.” A FamilySearch.org internetes oldalon keresni lehet a régi anyakönyvek adataiban, amelyekből az derül ki, hogy a kiskunmajsai Lajkók ősei a kiskundorozsmai Lajkók között voltak. Kiskundorozsma egykor az ún. Jászkun kerület területén feküdt, és 1719-ben a Jászságból telepítettek be oda családokat, a szajoli Lajkók ősei pedig éppen a Jászságból származnak. A Lajkók 1678-as címeres nemeslevében három testvér szerepel. Istvánnak két fia ismert, akik közül István Jászjákóhalmán alapított családot, János pedig a szajoli Lajkók őse lett. Mátyás és András utódait nem ismerjük, de a jelek arra utalnak, hogy a kiskundorozsmai Lajkók lehetnek azok, annál is inkább, mert ők is nemesek voltak. Az említett 1775-ös per idejére bizonyára feledésbe merült már a család két ága közötti rokonság, a kiskundorozsmai Lajkók ezért lehettek elutasítóak. Egy 1829-ben felvett tanúvallomás szerint (MNL HML IV-1/b/438 No. 1391 (1829)), a Hegedüs család esetében is előfordult, hogy a Szajolban lakó két ág egyes tagjai (János, illetve Demeter leszármazottai) már nem tartották egymást rokonoknak. Amennyiben sikerülne iratokat találni a kiskundorozsmai Lajkókkal kapcsolatban, talán igazolni lehetne a közös eredetet, és talán a címert is pontosabban meg lehetne határozni.

A szajoli Fejér család címere alább látható (forrás: Komáromy András–Pettkó Béla (szerk.): Nagy Iván Családtörténeti Értesítő. II. kötet. Athenaeum, Budapest, 1900., 28. o.). Megjegyzés: a színek a címertan szabályai szerint vannak jelölve; a leírás a november 30-ai bejegyzés végén megtalálható.

2013. november 30.

Tegnap Egerben jártam a megyei levéltárban. A kutatás tárgya címeres pecsétek vizsgálata volt, amely elsősorban annak felmérésére vonatkozott, hogy a szajoli Hegedüsök milyen címert használtak még az 1701-ben kapott vitézes címeren kívül. Szükséges volt a régi, akár húsz évvel ezelőtti feljegyzések pontosítása, további iratok áttekintése és esetleg az eltelt évek alatt szerzett tapasztalatok alapján a helyzet újraértékelése.

Egy 1808-as nemességigazoló irat (MNL HML IV-1/b/268 No. 800) egyik lapján szerepel három pecsét, mindegyik az 1701-es vitézes címerrel, és mindegyik másik pecsétnyomóval készült. Az egyik Szajol helység pecsétje és ifjú Lajkó János, a szajoli nemesek hadnagya használta. (A hadnagy a falu nemesi közösségének vezetője.) A másik pecsét öreg (mai kifejezéssel: idősebb) Hegedüs Jánosé, a harmadik Hegedüs György esküdté. (Az esküdt a szolgabíró mellé rendelve, a községi közigazgatás és igazságszolgáltatás teendőit végezte; a szolgabíró a járás élén álló bíró.) Hegedüs György esküdtnek egyéb iratokon is volt pecsétje, de azokon másik címert használt (MNL HML IV-1/b/135 No. 54 (1783) és MNL HML IV-9/d/90 No. 2383 (1785)). Leírása: vízszintesen vágott pajzs felső mezejében oroszlán növekvően (deréktól felfelé) jobbjában egy kör alakú tárgyat (feltehetően koszorút) tart. Az alsó mezőben egy harántpólya, de a szokásostól eltérő irányba dől (szemből nézve jobbra); sisakdísz az oroszlán a koszorúval.

Hegedüs József esküdt szintén a vitézestől eltérő címert használt. Az MNL HML IV-9/d/40 No. 684 (1761) jelzetű periratban előforduló címer leírása: sisak és sisakdísz nélküli ovális pajzsban zöld (a szín a szokásos vonalkázással jelölve) téren álló kettősfarkú oroszlán jobbjában kivont kardot tart. Előtte mellmagasságig érő, hatszirmú virág kettő levéllel. Felette monogram T és F betűkből azzal a megjegyzéssel, hogy a T kissé nehezen kivehető. Megjegyzem még, hogy a monogram bizonyára nem a címer része, hanem a pecsétgyűrű egykori készíttetőjéhez tartozik. Hegedüs József egy ehhez nagyon hasonló másik címert is használt (MNL HML IV-9/d No. 629). Leírása: kettősfarkú oroszlán jobbjában kivont kardot tart; sisakdísz nehezen azonosítható, a pajzs fölött talán csak egy üres koronás sisak van. (Az egyetlen lényeges különbség az előző címerhez képest, hogy nincs virág az oroszlán előtt.)

A helyzetet bonyolítja, hogy Szolnokon a megyei levéltár egy 1737-es iratán (MNL JNSZML XII-1 Fasc. 3 No. 266) van egy Hegedüs-címeres pecsét amelyen csak a sisakdísz kivehető, amely pedig egy kivont kardot tartó könyöklő kar. Ezt Hegedüs István használta és apja (a szintén István) teljes jogú képviselőjeként szerepel a neve. Az idősebb István, mint a címerszerző Gergely testvére, pedig szerepel a vitézes címert adományozó 1701-es nemeslevélben.

Amint a fentiekből látszik, a család tagjai az 1701-ben kapott vitézes címeren kívül más címereket is használtak. Az alapfeltételezés ebben az ügyben az lehetett, hogy bizonyára az 1658 nyarán elveszett régi nemeslevélben adományozott címert használták a családtagok még egy ideig. Legnagyobb sajnálatomra ezt a feltevést azonban nem lehet igazolni, a régi címert nem lehet egyértelműen meghatározni.

Szükséges megjegyezni, hogy Orosz Ernő a könyvében (Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Egri Nyomda-Részvénytársaság, Eger, 1906.) közli az Egerben, a megyei levéltárban megtalálható címeres pecsétek listáját. Ennek kutatásához ma a levéltárban található egy jegyzék MNL HML XV-2/1 jelzet alatt, amely megmutatja, hogy az adott családnévhez tartozó pecsétet tartalmazó iratot hol kell keresni a levéltárban. Az MNL HML XV-3/1 jelzet alatt pedig egy pecséteket tartalmazó gyűjtemény található, amelynek iratait kiemelték és e helyen összegyűjtötték a levéltár iratai közül.

Átnéztem a Lajkó család nemességigazolási iratait is, azzal a céllal, hogy érdemes lenne mind a négy régi szajoli nemes család címerét rekonstruálni, megfestetni. A Lajkó család iratainak jelzetei Orosz Ernő könyvéből valók (168. oldal). Az általam átnézett iratok jelzeteinek mai modern alakja: MNL HML IV-1/b/26 No. 84 (1719); MNL HML IV-1/b/107 No. 143 (1773) és MNL HML IV-1/b/255 No. 435 (1806). Az iratok nem tartalmazzák az 1678-ban kapott nemeslevél szövegét átírva, így a címer szöveges leírása nincs meg. (A Hegedüs család esetében, a hasonló iratokban van hiteles másolat a nemeslevél szövegéről.) A Lajkók leszármazását a nemeslevélben szereplő Istvántól tanúvallomásokkal, illetve a későbbi generációk esetében anyakönyvi kivonatokkal igazolták. Egyetlen Lajkó-pecsétet találtam, a fentebb említett jegyzék is csak erre hivatkozik. Az MNL HML IV-9/d/61 No. 1014 (1773) jelzetű periratban található Lajkó-címer: a címerkép igencsak halványan látszik, de egy kettőskeresztet lehet felfedezni, amely alatt kétoldalt még található egy-egy tárgy, de azok a pecséten már alig gombostűfejnyi méretűek és nem annyira kimunkáltak, hogy felismerhetőek lennének. Ezzel együtt csillag ábrázolása felmerülhet. A sisakdísz egy oroszlán. A pecséten S. L. monogram van, amely nem tartozik a címerhez. Minden bizonnyal a nemességszerző Stephanus (István) Lajkó nevére utal. Sajnos, ez a megmaradt egyetlen pecsét nem elegendő a Lajkó-címer pontos rekonstruálásához.

A Török család esetében nemességigazolással kapcsolatos iratok sem maradtak fenn, sem pedig olyan általam ismert irat, amelyen címeres pecsétet használtak. Az 1669-es birtokadományozó-levélben szerepel Török András, aki az adományozás által is nemes személy lett, de már az ügy intézése során nemesként tűnik fel az iratokban. Tehát már korábban is rendelkeznie kellett a Török családnak egy nemességet biztosító másik oklevéllel, ez azonban csak következtetés, erre való közvetlen utalás nincs a régi iratokban. A birtokadományozással nemessé lett családoknak nincs címerük, ha címeres nemeslevelet nem kértek maguknak. Lehet, hogy a Török családdal is ez a helyzet.

A Fejér család tagjai a másik három szajoli nemes családdal ellentétben az évszázadok alatt előnyös házasságokkal más településeken is birtokokat szereztek, amelyek nem aprózódtak el a rengeteg leszármazott között; a címerük sem merült feledésbe. Talán Fejér Miklós emelkedett a legnagyobb magasságba, aki 1939-ben Csanád, Arad és Torontál egyelőre egyesített vármegyék főispánja lett. (A két világháború között az ilyen megyenevek is jelezték, hogy az ország csonka állapotát ideiglenesnek tekintették.) Sajnálattal jegyzem meg, hogy Fejér Miklós a II. Világháborút követően egy újpesti kórházban volt portás. A Fejér család címere: ezüsttel és kékkel vágott pajzsban hármas zöld halmon álló, kardot tartó, vörössel és arannyal vágott griff; sisakdísz: kardot tartó vörös griff növekvően (deréktól felfelé); takarók: ezüst-vörös, arany-kék.

2013. november 20.

Amint a kedves olvasó a család eredetéről olvashatta, a korábbi kutatások azt valószínűsítették, hogy az első Hegedüs a szomszédos Tiszapüspökiből költözött Szajolba és alapított népes családot. A török adóösszeírások szerint, éltek Hegedüsök Tiszapüspökiben, amikor azonban a Hegedüsök feltűntek a Szajollal kapcsolatos iratokban, Tiszapüspökiben már nincs nyomuk.

Időközben a család eredetének kutatása során egy másik lehetőség is adódott. Kovacsóczy István egykori tiszapüspöki plébános könyvében (Tiszapüspöki és fiókhelyei helyrajzi, történeti és egyházi tekintetben. Érseki Lyceum Nyomdája, Eger, 1869.) a 44. oldalon azt írja a szajoli Hegedüsökkel kapcsolatban, hogy a vármegye 1659-ben nemesi bizonyságlevelet adott ki Hegedüs János részére. A bizonyságlevél ma nem áll rendelkezésre, csupán a vármegyének az említett évben, január 15-én megtartott közgyűlésének jegyzőkönyvében található meg a kiadásáról szóló bejegyzés, amely a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárában található, IV–1/a/1 (Protocollum B) 65–66. p. (1659) jelzet alatt. Az irat szerint, a dévaványai lakhellyel rendelkező Hegedüs Jánosnak az elmúlt nyáron, a törökök és a tatárok dúlása idején elveszett a nemeslevele. A nemesi bizonyságlevelet azután állították ki, hogy Dely Gergely szolgabíró eskü mellett tanúsította, hogy korábban maga látta az eredeti nemeslevelet és a Nyáry Zsigmondtól kapott jobbágyfelszabadító-levelet is. Nyáry Zsigmondról tudni lehet, hogy a diósgyőri vár kapitánya és dévaványai földesúr volt. Pénzügyi nehézségei következtében sok jobbágyának adott felszabadítólevelet, igencsak nagy pénzösszegek lefizetése után. Nyáry főkapitánysága alatt a dévaványai jobbágyok közül többen is a diósgyőri várban katonáskodtak; talán, Hegedüs János is közöttük volt. A felszabadítottak nemességért folyamodhattak, másokhoz hasonlóan, ezt tette Hegedüs János is. Nincs információ a címeres nemeslevél megszerzésének pontos időpontjáról, de amennyiben Nyáry egykori jobbágyai nemességszerzésének idejét figyelembe vesszük, valamikor 1650 utánra tehető.

A Hegedüsök 1701-ben új nemeslevelet kértek, amelyben új címert kaptak, azt azonban nem szerették a benne szereplő osztrák címer miatt. Úgy tűnik, a címerkérő folyamodványt nem is ők készítették, talán nem is látták előzőleg. A nem kedvelt új címer helyett egy másik címert használtak sokáig, amely viaszpecséten maradt fenn. A leírása: (feltehetően zöld) mezőn álló kettősfarkú oroszlán jobbjában kivont kardot tart. Előtte virág, amely napraforgóhoz, vagy margarétához hasonlatos, fölötte egy betű, talán H, vagy F. Sisakdísz egy kivont kardot tartó könyöklő kar. Bizonyára ez lehet a dévaványai Hegedüs címere.

Érdemes megjegyezni, hogy Kovacsóczy az említett könyvében közli a Hegedüsök érdekesebb iratainak szövegeit, amint írja, eredetiben látta az azóta elherdált Hegedüs-iratokat. Nyilvánvaló, hogy Kovacsóczy első kézből kapott információt annak idején a családtól, így az eredetre utaló információját is megbízhatónak lehet elfogadni.

2013. augusztus 30.

1748-ban a Hegedüsök egy szajoli birtokrész családon belüli eladása okán pereskedtek egymással Pesten, a Királyi Táblán (MNL OL O18 No. 1836. és MNL OL O18 No. 1838.). Előzményként, az Egri Káptalan dokumentuma szerint, 1747. április 27-én Czakó Gergely, Czakó Jeromos, Hegedüs Antal, Hegedüs Mátyás, valamint Tuza Anna (Hegedüs Lőrinc özvegye) eladták szajoli birtokrészüket idősebb Hegedüs Józsefnek, a címerszerző Hegedüs Gergely fiának (MNL HML XII-1/37 No. 474. 731-732. pag.). Úgy látszik, Hegedüs Antal idővel kihátrált az eladásból, mert későbbi szerződésmásolatokban már nem szerepel.

Az 1748. május 14-én megtartott közgyűlésen a vármegye a perhez köthetően bizonyságlevelet adott ki a család nemességére vonatkozóan. A felperesek minél hamarabb döntést szerettek volna az ügyben, mert a bizonyságlevél szegénységükről is tanúskodik, ami pedig soron kívüli eljárásra jogosított. Az irat létezéséről egy későbbi bizonyságlevél (MNL HML IV–1/a/123 1725–1732. p. (1839)) is említést tesz és töredékesen leszármazási adatokat is átvesz, ami alapján feltételezhető, hogy az 1748-as irat családfát is tartalmazott. Legnagyobb sajnálatomra, ezt a fontos dokumentumot nem sikerült fellelni Egerben, a megyei levéltárban; csupán a közgyűlési jegyzőkönyvben lévő rövid bejegyzés mutatja az irat egykori létezését, amely a dokumentumtárba került (MNL HML IV-1/a/20 (Protocollum U) 150., 288. pag (1748)).

A bejegyzés szövege és magyar fordítása így hangzik:
„Suplicantibus familiae Hegedüs hominibus ad communem notitiam existente eorundem nobilitate super hac ipsa ac praeterea: ut causas suas coram Inclyta Tabula Regia ceptas continuere valeant, neve defectu requisiti nervi remoram patiantur, super nota pauperiate sua testimonales extradandae decernuntur.”

„A Hegedüs család tagjainak kérésére nemességükről közismertség alapján, továbbá – hogy a tekintetes Királyi Tábla előtt megkezdett perüket folytatni tudják, és ne szenvedjenek késedelmet az igényelt dokumentum hiányában – ismert szegénységükről is tanúságlevél kiadásáról született döntés.”

A Hegedüs Mátyás által eladott részt fia, ifjabb Hegedüs József próbálta visszaperelni, a fennmaradó másik rész eladását, pedig Hegedüs Demeter, az 1669-ben birtokszerző Hegedüs Demeter unokája támadta meg. Mindkét esetben családon belüli baráti kiegyezés született. Idősebb Hegedüs József előbbi esetben az eladott birtok felét, utóbbi esetben, pedig az egészet kész volt visszaadni a vételár visszafizetése ellenében.

A pereskedés kapcsán vármegyei szinten is keletkeztek iratok, amelyek a következő linken kerültek a dokumentumtárba: MNL HML IV-1/b/60 No. 159 (1748

2013. július 25.

Ahogyan Orosz Ernő is írja könyvében (Orosz Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. Egri Nyomda-Részvénytársaság, Eger, 1906, 132. oldal.), az 1724-es nemesi investigatio (vizsgálat) idején Hegedüs Gergely és István erki lakosok, Demeter és Mátyás szajoli lakosok igazolták nemességüket a családból. Az erre vonatkozó korabeli dokumentumot a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában sikerült megtalálni, amely a dokumentumtárba került.



MNL OL C30 B füzet 23, 40. pag.

2013. március 10.

Az alábbi kép a „VALAHOL OROSZORSZÁGBAN” – In memoriam Don-kanyar 1943. című kiállításon készült Kecskeméten, a Cifrapalotában. A 99 éves Hegedüs K. Ferenc látható a képen, aki a 30. harckocsiezred 1. zászlóaljában szolgált, ht. őrmesterként. Háttérben a kitüntetéseihez tartozó oklevelek.

2013. február 10.

Egy sajnálatos elírást kellett kijavítani a családtörténet szekcióban a szajoli birtok című fejezetben. A szajoli nemesek 1667. szeptember 15-én vásárolták vissza a falut Bory Györgytől. A szöveg szerint, a vételár hatszáz tallér volt – és nem forint, ahogyan korábban tévesen szerepelt. Nem könnyű eligazodni a korabeli pénzek, és azoknak egymáshoz viszonyított értékei között, de annyi elmondható, hogy a tallér értéke ebben az időben fokozatosan növekedett a rhénes (rajnai) forintéval szemben. Az 1600-as évek végén egy tallér kettő rhénes forintot ért. Hogy fogalmat alkothassunk ennek az összegnek a vásárlóerejéről, a korabeli adatok szerint, egy ökör akkoriban kb. nyolc magyar forintba került, egy rhénes forint, pedig 1.2 magyar forintot ért. Mindezek után, a hatszáz tallér kb. 180 ökör árának felelt meg és kb. 17 kg ezüstből készült. Az alábbi képen egy 1659-es I. Lipót-tallér látható (forrás: www.numismatics.hu). Előlap: a király arcképe jobbra, hátlap: címer. Anyaga: ezüst, átmérő: 45 mm, súly: 28.54 g, kiadás: 1659, Körmöcbánya.

2013. január 26.

Megújult külsővel, változatlan tartalommal működik tovább a családtörténeti oldal. Bízom benne, hogy az átállás zökkenőmentes lesz, és az új kinézet elnyeri majd a látogatók tetszését!

2013. január 19.

Bővült a dokumentumtár az alábbiak szerint. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található a Kúriai Levéltár, amelynek anyagában nyolc iratanyag is a szajoli Hegedüs családhoz köthető peres irat. Ezek a következők: 

MNL OL O18 No. 1836. (1748) - Ifjabb Hegedüs József kontra idősebb Hegedüs József
MNL OL O18 No. 1838. (1748) - idősebb Hegedüs Demeter kontra idősebb Hegedüs József
MNL OL O18 No. 2818. (1746) - Major Ilona, Lajkó János kontra szajoli közbirtokosok
MNL OL O20 No. 44. (1778) - Kulcsár Anna kontra Hegedüs Ábel, János és Mihály
MNL OL O20 No. 76. 1837) - ifjabb és idősebb Hegedüs István kontra Almásy János, Szatmári Káptalan
MNL OL O20 No. 99. (1794) - Lajkó György, János és András kontra Hegedüs György és Török Mátyás
MNL OL O21 No. 5533. (1778) - ifjabb Hegedüs János kontra Lajkó András
MNL OL O69 Fasc. 122. No. 35. (1805) - Lajkó család kontra Hegedüs család és más szajoli lakosok 

A Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltárának polgári peres iratai között található MNL HML IV-9/d/62 No. 1028 (1775) jelzetű dokumentumának elérhető lett egy eddig hiányzó része ( hml_IV_9_d_62_no1028_1775_p2.pdf). 

A vegyes dokumentumok részbe bekerült az erki római katolikus anyakönyv Hegedüsökre vonatkozó adatait tartalmazó kigyűjtés erki_anyakonyv_hegedus.pdf

Az erki halotti anyakönyvben szerepel a címerszerző Hegedüs Gergely halálának bejegyzése 1730. január [a hónap nem egyértelmű] 13-án, amely a következőket tartalmazza: "13 obiit Gregorius Hegedüs omnibus sacramentis munitus annorum 80.", amely magyarul így hangzik: "13-án meghalt Hegedüs Gergely, minden szentség által megerősítvén [azaz miután felvette az utolsó kenetet], 80 éves korában."

2013. január 4.

Minden kedves látogatónak sikerekben és eredményekben gazdag új esztendőt kíván a szerkesztő!

Az új évben is folytatódnak a család történetével kapcsolatos kutatások. Párhuzamosan történik a családhoz köthető további iratok keresése a levéltárakban és az eddig megtalált dokumentumok alapján a család történetének írása. Bízom benne, hogy a szajoli Hegedüsök történetét könyv formájában is kezében tarthatja majd egyszer az érdeklődő olvasó. Ennek érdekében dolgozom a kéziraton, amelyet azonban a könyv elkészültéig nem tudok e helyen közre adni, de ígérem, időről időre bővíteni fogom a www.szajolihegedus.hu oldal családtörténeti részét is.

A dokumentumtárba további dokumentumok kerültek.

A Szajol és Tiszapüspöki közötti határvitával kapcsolatban az alábbiak:
hml_IV-1_a_3_26-30_pag_1668.pdf
hml_ IV-1_a_4_23-23_71_74-76_pag_1671.pdf (A régi, mikrofilmről készült másolatnál jobb minőségű képek.)
hml_IV-1_a_4_298-302_pag_1674.pdf
hml_IV-1_b_3_no32_1674.pdf
hml_IV-1_a_11_1096-1097_pag_1703.pdf 

Panaszlevelek a szajoli nemesek által elkövetett hatalmaskodások ügyében 1829-ből.
hml_IV_1_b_437_1243_1829.pdf

2012. november 20.

A dokumentumtárban a Heves Megyei Levéltár polgári peres iratai között az eddig IV-9/d/17 No. 343 (1761) jelzet alatt szereplő perirat anyaga (amely eddig tévesen külön periratként szerepelt) a IV-9/d/40 No. 684 (1761) jelzetű per anyagához lett csatolva.

2012. október 26.

Kettő latin nyelvű irattal bővült a dokumentumtár, amelyek az Egri Káptalan Hiteleshelyi Levéltárához tartoznak.

XII-1/45 No. 279. 479-480. pag (1805)
XII-1/45 No. 292. (1805)

2012. szeptember 17.

Az utóbbi pár hétben végre áttörés következett be a család Erkhez köthető történetének feltárásával kapcsolatban. Eddig csupán pár összeírás és az erki anyakönyv bejegyzései tanúskodtak erről az időszakról. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban őrzik a Blaskovich család iratait. Az Internet segítségével sikerült felfedezni, hogy közöttük Erkre vonatkozóak is vannak. A levéltárban az iratokhoz készített indexek megtekintésekor nagy örömömre, a Hegedüs névre is rátaláltam. A dokumentumokból szerencsére teljes képet kaphatunk a család erki birtokosságáról. A Családtörténet menüpont alatt, Az erki birtok című fejezetben lehet elolvasni a történetet.

Frissült a Dokumentumtár is. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár ide vonatkozó iratai megtekinthetőek, Dr. Fülöp Tamás igazgató úr szóbeli közlési engedélye alapján.

jnszml_XII-1_fasc3_no265_1737.pdf
jnszml_XII-1_fasc3_no266_1737.pdf
jnszml_XII-1_fasc3_no267_1737.pdf
jnszml_XII-1_fasc3_no269_1737.pdf
jnszml_XII-1_fasc3_no274_1739.pdf
jnszml_XII-1_fasc3_no278_1737.pdf

2012. augusztus 19.

A dokumentumtárban a Heves Megyei Levéltár, polgári perek részben a IV-9/d/115 No. 3174 jelzetű irat kibővült nemes Török József panaszlevelével, amely eddig sajnálattal, hiányzott.

Megújult a Heves Megyei Levéltár, vegyes dokumentumok részben a IV-1/a/11 (Protocollum M) 801. pag. jelzetű irat, amely az 1701-es nemeslevél kihirdetési jegyzőkönyvéről tartalmaz újonnan készített fényképeket, az eddigi rossz minőségű, árnyékos fénymásolat helyett.

>Bekerült a dokumentumtárba a Hegedüs-levéltár U jelzetű (1-5. oldal) és B jelzetű (5-8. oldal) dokumentumainak átirata, amely magyar, illetve latin nyelven tartalmazza a következő iratot: az Egri Káptalan 1640. október 1-jén kelt oklevele, amely latin nyelvű átiratban tartalmazza a Debrődy alias Szabó György szajoli plébános, Kun Balázs, Répás Péter és Nagy Mihály szajoli nemesek által bemutatott kettő oklevelet a következőkről: a Budai Káptalan 1339. május 8-án kelt jelentése a Péter tenyői prépost kérésére Szécsényi Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán által elrendelt tenyőmonostori határjárásról, valamint az Egri Káptalan 1412. október 3-án kelt jelentése a Zsigmond király által elrendelt halászteleki határjárásról.

A családtörténeti rész is kibővült az említett 1339-es és 1412-es oklevelek ismertetésével, amely az új, Egyéb iratok című fejezetbe került.

2012. augusztus 7.

A dokumentumtár kettő új perirattal bővült. Az IV-9/d/3 No. 67 jelzetű irat 1722-ből való, a Szajol és Tiszapüspöki között hosszú ideje fennálló határvitával kapcsolatos. A IV-9/d/90 No. 2383 jelzetű dokumentum 1785-ben keletkezett és megtudhatjuk belőle, hogy ifjabb Hegedüs István megverte a nemes vármegye tizedesét.

Ezzel együtt a családtörténet szekció is kibővült az említett periratok bemutatásával, amely egyes, magyar nyelvű részek átírását is tartalmazza.

2012. július 12.

A dokumentumtárba a Magyar Országos Levéltárból való négy új iratmásolat került be, köszönhetően a megkapott közlési engedélynek.

1669. április 1-jén I. Lipót király Fejér Mihály, Török András, Trombitás Mátyás és Hegedüs Demeter részére birtokadományozó levelet ad ki Szajolra vonatkozóan. Az adományozást bevezették a Magyar Kancelláriai Levéltárba és a Magyar Kamara Archivumába is. Ezek az eredeti korabeli iratok tartalmuk szerint kevés újdonsággal szolgálnak, de kiemelten fontos dokumentumai a szajoli nemesek birtokszerzésének.

Levéltári jelzetek:
A 57 Libri regii - 14. kötet - 338 - 340. oldal.
E 227 Libri donationum 10. kötet - 442 - 444. oldal

A másik kettő irat 1730-ból, illetve 1733-ból való és a MOL Urbaria et conscriptiones nevű fondjába tartozik, amely úrbéri összeírásokat, valamint vagyon- és birtokbecsléseket tartalmaz.

A dokumentumok tartalmáról az alábbi internetes forrás szerint a következőket olvashatjuk:

„per Nobiles familiae Hegedüs homines, exiguas ibidem domunculas, gazularum et subterranearum specuum nomine verius censendas, quae 10 ibidem numerantiur, inhabi tantes indivisum possidetur” – határok, szomszéd helységek – nincs felosztva vetésforgókra – szántók, vetéskapacitás – a föld termékeny, várható terméseredmény a vetőmagon túl négyszeres, olykor ötszörös – kaszálók a Tisza partján, sásos, kákás széna, szénahozam – legelő kevés – nincs halászat, mert egyrészt a Tisza partjai meredekek, „propter praeruptas Tybisci ripas”, másrészt szegénységük miatt nincs halászfelszerelésük, így nem is értenek a halászathoz nádvágás, a fahiányt is ezzel pótolják a felsorolt javak és jövedelmek becslése készpénz-ben.
Szajol possessio Heves megye A Fiskus és a Hegedűs család birtoka. Volt Trombitás-birtok.

>Forrás: mol.arcanum.hu/urbarium

Levéltári jelzetek:
E 156 - Urbaria et Conscriptiones, Fasc. 46. No. 81.
E 156 - Urbaria et Conscriptiones, Fasc. 56. No. 29.

2012. június 27.

A családtörténet 1747-es osztálylevéllel foglalkozó fejezete bővült. Az osztálylevél teljes szövegének átirata tanulmányozható. A hiányjelek csupán pár rosszul olvasható szót jelölnek.

2012. június 21.

A családtörténet peres iratok fejezete bővült. Újdonságként szerepel a IV-9/d/9 No. 214 jelzetű perirat felidézése, amelyben Hegedüs Demeter, István és Máté az országos pestisjárvány idején átlépték a kijelölt vesztegvonalat és a fertőzött területen található vendégfogadóba mentek borozni. Bővült a IV-9/d/122 No. 3339 jelzetű peres irat szövegének átirata, így részletesebb képet kaphatunk a Hegedüs János és Fejér László táblabíró által vitatott kert sorsáról.

2012. május 8.

A családtörténet című részben kiegészültek a Hegedüs-levéltár hivatkozott jelzetei az oldalszámokkal. Továbbá a szajoli birtok megszerzése és a címeres nemeslevél megszerzése című fejezetekben a Hegedüs-levéltár korábban csupán részben idézett A, H, L, M, N és O jelzetű iratainak immár a teljes szövege megtalálható. Felkerült a Hegedüs-levéltár I jelzetű iratának szövege, amely Czeglédy Albert egri nagyprépost, kinevezett pécsi püspök levele Lósy Imre esztergomi érsekhez, amelyet a szajoli nemesek védelmében írt.

2012. április 25.

Örömmel tudatom a kedves látogatókkal, hogy megkaptam az illetékes levéltáraktól a közlési engedélyeket, így a dokumentumtárban elérhetőek lettek az összegyűjtött iratok. Bízom benne, hogy a leszármazottak közül sokan lesznek, akik megőrzik majd az utókornak a közzé tett családi iratokat.

2012. április 5.

A Családtörténet szekció kibővült a családi levéltárat leíró résszel. Megtalálható az 1778 körül összegyűjtött levéltár tartalomjegyzéke is.

2012. március 19.

A mai napon bekerült a dokumentumtárba Hegedüs Gergely 1701-es címerkérő folyamodványa. Pontosításra került a dokumentumtárban lévő egyik térkép kelte, amely nem 1769-ben készült; a pontosított dátum: 1783. Szintén a dokumentumtárhoz kapcsolódik, hogy megváltozott a FamilySearch.org oldalára mutató link, amely ezentúl a magyarországi dokumentumok oldalára irányít. A közelmúltban ellátogattam Tiszapüspökibe, a helytörténeti kiállításra, amely az egykori plébánia épületében található. Kíváncsiságom legfőbb tárgya az volt, hogy fennmaradt-e olyan dokumentum, amely az elveszett, 1775 előtti anyakönyv adataira vonatkozóan tartalmaz információt. Fellelhető egy kézzel írott könyv, amely a Tiszapüspöki egyház története címet viseli, amelyben csupán nagyon kevés ilyen jellegű adat található. Az egyik érdekes bejegyzés szerint, 1752-ben 82 éves korában meghalt Hegedüs István - a címerszerző Hegedüs Gergely testvére -, akit a templomban temettek el. Ez nagyon fontos adat, mert Istvánnak eddig nem ismertük sem születése, sem halála idejét.

2012. március 4.

A Peres iratok rész bővült egy igencsak pikáns üggyel (HML IV-9/d/66 No. 1080). A Szajolban lakó Lajkó család feledésbe merült, és az 1700-as évek második felében a falu lakói által kétségbe vont nemesi rangjának bizonyításával és a családtagoknak a nemességszerzőtől való leszármazásával foglalkozik a perirat.

2012. február 12.

A Családtörténet szekcióban bővült a családfa, így a leszármazás az 1800-as évek közepéig nyomon követhető. Megjegyzendő, hogy az 1600-as években élt János ágának leszármazása nem teljes. A családfa napjainkig történő bővítéséhez szívesen fogadok információt. Az oldal látogatottsága növekszik, de sajnos, szinte alig érkezett eddig visszajelzés a Kapcsolat, illetve a Vendégkönyv szekcióban. Bátorítok mindenkit a véleménynyilvánításra.

2012. február 10.

A Dokumentumtár/Linkek rovat kibővült kettő, a családfakutatás szempontjából különösen fontos és érdekes linkkel. Mindkettő angol nyelvű, és a FamilySearch.org egy-egy aloldalára mutat. Az egyik segítségével a magyar állami anyakönyvekben, a másik segítségével pedig a magyar katolikus anyakönyvekben kutathatunk online. Az utóbbi esetében úgy találtam, hogy a Szajolra vonatkozó adatok jelenleg még nincsenek feltöltve. A Főoldal Copyright szekciója pontosítva lett.

2012. február 8.

Bővült a dokumentumtár a Dedrák Lászlóné szajoli könyvtárostól kapott térképekkel, amelyek Szajolt ábrázolják 1769-ben és 1778-ban. Utóbbi térkép pirossal jelölve mutatja, hogy a szajoli nemesek milyen kis területre szorultak, miután a szomszéd nagybirtokos Almásy család elfoglalt a szajoli földekből. Az 1669-es birtokadományozó levél nem tartalmazza Szajol határait; e hiányosság a későbbi határviták során nagy hátrányára volt a szajoli földbirtokosoknak.

2012. február 7.

Tegnap látogatást tettem Szajolban és másolatban átadtam a címeres nemeslevelet, a családi levéltárat, valamint az újra megfestett címert egy-egy példányban a polgármester úrnak, az esperes úrnak, továbbá a könyvtárnak. A weblapon kibővült a családtörténeti rész az "Egyezség a rendfenntartásról" című fejezettel, ezen felül a "Peres iratok" szekcióba bekerült Török József 1804-ben íródott panaszlevele.

2012. január 31.

A mai napon elindult a szajoli Hegedüs család internetes oldala. Kérem, aki esetlegesen helyesírási, vagy egyéb hibát észlel, jelezze a szerkesztőnek! A családi címer rekonstruálása az eredeti oklevél alapján tegnap - január 30-án elkészült és letölthető. A címert megfestette: Máthé Erika (cimer-festes.hu. A címeres nemeslevél, valamint a Hegedüs-levéltár digitális másolata januárban átadásra került a Magyar Országos Levéltár, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, a Heves Megyei Levéltár, valamint az Egri Főegyházmegyei Levéltár részére. Amennyiben az érintett levéltárak engedélyét sikerül megkapni - szóbeli ígéret már van -, további iratok is letölthetőek lesznek a dokumentumtárban, így a nemességigazolások és a polgári perek dokumentumai is.

ÉRDEKESEBB TÉMÁK

Kiadványok

2019. január 21.

2017. október 8.

2017. szeptember 17.

2015. szeptember 12.

Címer

2018. szeptember 9.

2016. március 19.

2015. február 8.

2014. március 31.

2012. január 31.

Családfa, leszármazási adatok

2014. augusztus 24.

2014. április 25.

2014. március 12.

2014. január 26.

Tiszapüspöki anyakönyv

2014. október 17.

2013. december 16.

Iratok

2015. március 6.

2014. december 22.

2014. október 17.

2014. október 10.

2014. január 26.

2013. november 30.

2013. augusztus 30.

2013. július 25.

2012. szeptember 17.

2012. július 12.

Hegedüs K. Ferenc (1914)

2019. szeptember 25.

2019. június 8.

2018. július 13.

2017. június 23.

2017. június 9.

2017. március 24.

2015. november 15.

2015. március 6.

2014. október 27.

2014. július 28.

2014. július 11.

2013 március 10.

Lajkó család

2013. december 16.

2013. november 30.

Fejér család

2015. február 8.

2013. december 16.

2013. november 30.